Fél év Szicíliában...

... arra jó, hogy az ember a sok izgalmas és kevésbé izgalmas, boldog és megrázó esemény után végre úgy érzi, hogy jó felé halad, és hogy ez az élmény nem csak egy periódus az életében, hanem csak annak indítója.

Rengeteg dolog történt velünk, minden nap valami újat tanultunk, éreztünk, fedeztünk fel Palermóban, másokban és magunkban, mégis egyszerű lenne szummázni a megtanult leckéket - ám ezen összegzéssel most nem szolgálhatok, mivel túl sok személyes és nem publikus történetet kellene akkor előadnom, nem is annyira a saját, de az itteni 'kiscsaládom' életével kapcsolatban. Úgy hogy kedves barátaim, itt az idő végre tényleg 'személyesen' beszélnünk (már amennyire személyesnek mondható egy beszélgetés skype-on keresztül)! :)

Az elmúlt hetek rengeteg munkával teltek, ami a józan észnek ellentmondva csak még több álmatlanságot okozott - hiába bújtam ágyba már vacsora után, az agyam csak nem akart kikapcsolni, és sikeresen sztresszelte magát minden egyes alkalommal - hogy oldod meg ezt, mi lesz, ha nem sikerül amaz, és ha aztán... hajjajjaj. Ám senkit ne tévesszen meg a látszat, mert végre igazán boldog vagyok azzal, amit csinálok, és igaz, hat hónap kellett hozzá, hogy bizonyítsam, érdemes belém igazi bizalmat fektetni és fontos feladatokat rám bízni, végül úgy érzem, megbecsülnek és talán kicsit büszkék is rám...

Cooperativa la Fraternitá

Nagyon sok minden változott mióta visszajöttem Leccéből. Elsősorban, elkezdtem alkalmanként dolgozni egy fogyatékosokkal foglalkozó központban. Természetesen féltem attól, hogy nem tudok majd kezelni bizonyos szituációkat, vagy hogy hogyan fogok viselkedni szellemi és fizikai fogyatékosokkal, végül meglepően természetesnek éreztem a helyzetet. És bár tisztában vagyok vele, hogy nem tudnék minden nap velük foglalkozni, mert nem lenne hozzá türelmem és kitartásom, minden egyes alkalommal, mikor találkozunk, annyi vidámság és szeretet röpköd  a levegőben, hogy azzal nem is tudok betelni. Csodálatosak, tehetségesek, és minden feltétel nélkül szeretnek.

A CESIE kérésére elkezdtem olaszt tanítani az új angol senior (50 év feletti) önkénteseknek. Ezt nevezném igazi kihívásnak... Bár inkább olyan tandem-féle órákról beszélhetünk, mert közben ők segítenek fejlesztgetni az angolomat :) Nagyon élvezem a tanítást, legutóbbi alkalommal annyira belelendültem, hogy teljesen elfeledkeztem az időről, és szegényeknek kicsit tovább kellett szenvedniük :D
Ha minden jól megy, nemsoká angol órákat adok az olasz önkénteseknek, akik pár hónap múlva indulnak Angliába.

Közben a Moltivoltiban is pörög az élet: van egy szuper kis új csapatunk, Johnny szereti maga köré gyűjteni az összes önkéntest, akit csak lehet, bedobni őket egy kalapba hadd keveredjenek, aztán majd meglátjuk, mi sül ki belőle... Van itt helyi olasz önkéntes, két fülöp-szigeteki AIESEC-es leányzó, francia senior önkéntes, na meg mi hárman: Tiiu, Nico és én. És folyik a brainstorming (a szokásos első félórás csit-cset után), és csak úgy pattannak ki az ötletek a fejekből. Májusban indítunk egy tréninget felelős turizmussal kapcsolatban; kulturális mese-délutánokat szervezünk a helyi gyerekeknek és családoknak; ifjúsági cserékkel és ifjúsági demokrácia projektekkel próbálkozunk. Bár csak egy nap 48 órából állna...!

A Liberában most kissé leeresztettünk - dolgozunk a dokumentumfilmen, vagy különböző eseményeken, programokon népszerűsítjük az egyesületet. Kezdeményezésemre havonta kétszer film-esteket szervezünk, ahol a maffia témakörét és az áldozatok életét feldolgozó filmeket vetítjük majd vitatjuk meg. Elengedhetetlen kelléke az estének a Libera által forgalmazott bor és sütemény, mivel hogy az első lecke, amit megtanultunk: az emberek akkor jönnek, ha ehetnek (de legalább ihatnak)! Egy kis motiváció mindig kell...

Közben dolgozunk a saját projektjeinken is (és igen, a nap még mindig csak 24 órából áll...). Végre összeállt az első saját tréningem, már csak a résztvevőket kell összegyűjtenünk, és május 7-én kezdődhet a móka! Nem mondom, na, be vagyok szarva.
Illetve jótékonysági estet szervezünk egy óvodának, ahol a lakótársaim dolgoznak, és amit be akarnak zárni. Kívülről mindig kevesebb melónak tűnik a szervezés, mint ami valójában, de hát a cél nemes, és mi hiszünk a sikerben! :)

Ennyit "röviden" a munkáról... tényleg nem panaszkodom, mert minden héten, minden nap mást csinálok, előfordul, hogy dolgozhatok otthonról, magam osztom be az időmet, így teljesen szabad vagyok.

De akkor térjünk rá a szórakoztató részre!

Alina barátnénk nemrég töltötte a 21. évét, meg is ünnepeltük, ahogy azt kell. Beöltözős partit tartottunk, a téma: Hollywood! Mindenki csilli-villi volt, volt itt vörös szőnyeg kaviár, na meg én, hajnali hatkor, takarítva a lakást... Egy élmény volt, mondjuk úgy, közel 60 ember után rendet tenni.

Aztán meg ugye Húsvét is volt. Van érdekes sztorim, majd kérdezzetek.

egy kis hazai

Mindenesetre, Marissal és Kellivel úgy döntöttünk, a vásárlásnak szenteljük a húsvét pénteket (csoda történt - én nem vettem semmit!!!:)), finom panino-val, kávéval, pizzával, cornettoval és egyéb nyalánkságokkal megpihenve a napsütésben. Hazafelé megnéztük a Krisztus-passiót, és szegény embereket, akik kilométereken keresztül cipelik a vállukon a több száz kilós szent szobrokat... Hát, le a kalappal.
Vasárnap kiscsaládi ebédet tartottunk, sütöttem kalácsot, főztünk tojást, készítettem sárga túrót - csak olyan magyarosan :)

Mivel itt a jó idő, mindenki családja/barátja úgy határozott, hogy meglátogatja a csemetéit/barátait, így hát megdöntöttük a rekordot: végül 9-en laktunk egy fedél alatt. Na de várjatok csak! Majd beköltöztetem én is szépen az enyéimet!! :) Szóval mikor jöttök??

Afrikai partiból sem volt hiány: Szenegál függetlenségi napját ünnepeltük, muzsikával, kis fekete leánykákkal akik úgy riszálnak, hogy az szabad szemmel követhetetlen! Gyönyörű népi ruhákban, gyönyörű fekete asszonyok táncolták körbe a kisebbeket, Albertoval az élen, aki fél évet töltött önkéntesként Szenegálban.
Egy másik koncertre is elmentünk, amit érdekes módon valami elegáns étterem/bárban tartottak, de nem zavartatva magunkat, ott is táncra perdültünk. Igaz, kb. 5 négyzetméter jutott 10 főre, de a hangulatot nem ronthatta el.

A munkanapok visszatérő záró programjává váltak a közös vacsorák, mivel mindig találunk rá valami okot: a sütőnk újjászületését kellett megünnepelni első soron, majd egy kollégánk akarta bemutatni főzőtudományát, illetve tervbe van véve egy jövő heti gulyás-parti is. Ezek az esték mindig kellemesen telnek, jó társaságban és finom ételekkel, borokkal, elgondolkodtató beszélgetésekkel, vagy csak órákig tartó kacagással. Én meg közben bővítgetem a receptkönyvem... ;)

tipikus szicíliai pasta - a pirított zsemlemorzsa a "szegények reszelt sajtja"

Tegnap délután grillpartit tartottunk, ami ahhoz vezetett, hogy délután 4 körül mindenki kidőlt - hiába, túl sokat ettünk, de hát ki tud ellenállni a finom falatoknak! Tudom, Klau már szólt, hogy mindig a kajákról és evésről írok, és talán nem is kéne csodálkoznom, hogy rendesen felszaladt rám egy-két kiló (de elkezdtem spinningre járni!!), de istenem, Olaszország az ízek paradicsoma, mindemellett érdemes kihasználni, hogy több, mint 10 különböző országból érkezett önkéntessel vagy körülvéve, akik felsorakoztatják a nemzeti ételeiket... hajjaj szép is az élet!

Szombat este el is mentünk letáncolni az elfogyasztott kalóriabombákat, és mivel kitaláltuk, hogy meglátogatjuk a hajnali fekete piacot, nem is aludtunk egész éjszaka. Egyenesen a Vucciriáról, fáradtan és éhesen, de eltökélten megérkeztünk a három teret és megannyi utcát elfoglaló "second-hand" piacra. Volt ott minden: tévé, szekrénysor, menyasszonyi ruha, snowboard deszka, budapesti képeslap, ami kell. Érdekes élmény volt, de egyszer elég volt hajnalig fennmaradni ezért :)

Kultúr programban sincs hiány - múlt hétvégén Andreával és két torinói barátjával elbuszoztunk Monreale-ba. Felküzdöttük magunkat a katedrális tornyába, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik egész Palermóra. És az én fényképezőgépem természetesen ekkor merült le. Na de majd legközelebb.

Majd visszatérve Palermóba, ellátogattunk a kapucinusok katakombájába - száz meg száz falon lógó csontváz és egyéb nyalánkságok között bóklásztunk. Nem volt annyira rémisztő, mint elsőre gondoltam, inkább elgondolkodtatott az életről. De egyedül sötétben azért nem mennék le...

Két színházba sikerült eljutnom a hétvégén - a Teatro Garibaldi-ban, ahol annak ellenére, hogy már pár hete el kellett volna hagyniuk a helyet a szervezőknek és a művészeknek (mivel 5 éve be van zárva a színház és csak 1 hétre kaptak engedélyt kinyitni), még mindig tartanak előadásokat, és hatalmas a tömeg - képzeljétek el ezt Magyarországon... Vasárnap este pedig egy jótékonysági koncerten voltunk a Teatro Politeama-ban Kellivel és Alinaval. Itt volt az ideje már egy kiöltözős estének! :)

Annyi helyen voltam és annyi minden történt az elmúlt hónapban, de hirtelen nem tudok többet felsorolni... Inkább nézzétek a képeket :)

Qi Gong (csi kong) edzés a tengerparton

Lulu Pub

Aperitif - 5 euró egy jó koktél és korlátlan fogyasztás a büfében!

Botanikus kert - itt a tavasz!!