Ciao bella Sicilia! Arrivederci!

... és véget ér valami, ami még csak most kezdődött.

Tíz nap múlva búcsút veszünk drága Szicíliánktól, és hazarepülünk. Bár még annyi felfedezetlen hely vár ránk, ideje visszatérni a valóságba. Legalább egy kis időre.

Az utolsó hetek gyorsan telnek, és időről időre búcsút veszünk barátainktól. A napok lassan egybefolynak, de azért talán sikerül egy rövid beszámolót tartanom az elmúlt hónapról...

nemzetközi piknik

San Vito lo Capo

kristálytiszta

A couch surfing csapata egy kis fesztivált rendezett San Vito lo Capo-ban, így hát Fanny, Laura, Marie és én úgy döntöttünk, ránk fér egy kis kikapcsolódás. Kristálytiszta víz, éjszakai fürdés gitárszó és tűzijáték mellett, sátorozás, új barátok, közös piknikezés és semmittevés - a tökéletes hétvége. (Angol cikk itt.)

Szentiván éjszakáját a tengerparton töltöttük, és a mécsesek fényében rögtönzött koncert kíséretével köszöntöttük a másnapot.

Majd elérkezett a Palermo Pride hete, mi pedig HIV prevenciós foglalkozást tartottunk a Pride-faluban. (Angol cikk itt) Szombaton pedig végigkísértük a felvonulást - színes kamionok, dübörgő zene és táncoló utca - mindenki együtt bulizott, egyetlen tüntető sem jelent meg (hiába, a déli szabadosság ez esetben pozitív tulajdonságnak bizonyult).

És sajnos elérkezett a búcsú ideje is: először Balaram, Pradeep és Jeanne köszönt el tőlünk, majd Kelli és Laura is hazautazott. Egyre kevesebben maradunk kis palermói családunkból...

Kelli szülinap- és búcsúbuli

De azért, hogy vidámabb történésekről is beszámoljak, végre látogatóim érkeztek: először a tesóm élvezhette velünk az igazi szicíliai életet, majd Klaudia és Andi is belekóstolhatott! EB mérkőzések igazi olasz hangulatban, felfedező-túra a városban, egy kis shoppingolás, na és persze - tengerpart!! Hősiesen izzadtunk a 40 fokban (plusz 90%-os páratartalom, ne felejtsük), és főztük a magyar vacsorát (a régóta várt gulyáslevest és paprikás krumplit), csak hogy még pár fokot rádobjunk a hőségre.

FORZA AZZURRI!!

Próbáljuk kihasználni az utolsó alkalmakat, hogy együtt lehessünk, így hol pizzázni támad kedvünk, hol éjszakai fürdőzni - vagy ellátogatni még-nem-látott-helyekre. Kedvenc kis olasz bátyáimmal, Albertóval és Francesco-val Terrasini partjain sültünk rák vörösre.

Tegnap Santa Rosalia, Palermo védőszentjének ünnepsége volt - Szilveszter óta nem láttam ennyi embert az utcán! Klausztrofóbiásoknak nem éppen nyerő...

A lakásban egész csend van, fura a megszokott ramazuri után. Pedig lassan ideje ismét hozzászoknom...

Ciao ciao tutti!!

Voilá!

Éééééééés igen!!!! Sikeresen zárult a jótékonysági est, és mostantól fogva nyaralás és pihenés vár ránk!!

(Na jó, ez persze nem igaz, tudva, hogy milyen munkamániás vagyok...)

A pénteki napunk a helyszín rendezésével, sütés-főzéssel telt (5 olasz frittata amiből az első 2 nem sikerült a szupernek nem mondható konyhafelszereléseink hibájából), majd az utolsó simítások, gyors ruhacsere, haj- és smink igazítás, és kezdődhet a bál!!

szervezők munka közben

Már 8 órakor szépen gyűltek az emberek, ami Szicíliára nem igazán jellemző, de legalább elkezdhettük árulni az általunk készített ínycsiklandóra sikerült aperitif-falatkákat és a bort... Majd kilenc órakor Dario és szerény személyem prezentálásával megnyitottuk az estet.

 ... finomságok az asztalon!!

Rég voltam ennyire ideges, a magassarkúban csak úgy remegett a lábam, a pohár a kezemben... hiába nyugtatgattuk magunkat, hogy sikerül ahogy sikerül, mégis mi mást lehetne várni a maximalista szervezőktől... :)

Izgalmaink és néhány technikai probléma ellenére minden remekül sikerült, a koncertek, az anyukák által főzött isteni multietnikus vacsora, a dokumentum-filmecske vetítése, a tombola és az árverés is olajozottan zajlott. (Haha még én is nyertem a tombolán, és nem, nem pohárkészletet drága szüleim! Sajnálom, hogy így megtöröm a hagyományt...:) ) Kb. 200-250 embert láttunk vendégül, és 1400 eurót gyűjtöttünk az óvoda megmentésére. Kezdetnek nem is rossz :) Főleg, hogy nem fizettünk semmiért - mindent a szponzorok álltak ;)



A gyors romeltakarítás után csapatostul indultunk a jól megérdemelt ünneplés helyszínére - hajnalig táncoltunk a piazza Garraffello-n! (Majd három óra alvás után indulhattam újra munkába...:D )

Szombaton egy interkulturális együttműködést népszerűsítő "kirakodóvásáron" dolgoztunk a Cesie sátrában. Szerencsénkre ezzel a programmal egybekötve szerveztek egy fesztivált, így este 6-kor végeztünk, és bevetettük magunkat a sörpadokhoz. Végül a cesie-sátor bizonyult a parti-sátornak, mivel megérkeztek a váltótársak és még páran az önkéntesek közül, így szórólap osztogatással egybekötött koncertre ugrálás-táncolást szerveztünk :) Kettő körül sikerült is ágyba kerülnünk. Gondolom nem kell megemlítenem, hogy az egész vasárnapom alvással telt :)

Ezen a héten kissé visszaveszek a melóból, hétvégén pedig San Vito Lo Capo-ba megyünk egy Couch Surfing-es fesztiválra - tűzrakás a tengerparton, éjszakai fürdés, vitorlázás miegymás...;) Jövő héten pedig kezdődik a Palermo Pride, azaz a Gay Pride palermói változata, ahol ismét csak mindenféle programot és játékot szervezünk. Na és aztán.... érkezik a tesóóóóóm!!! Utána pedig Klaudia és Andi!!!! :D

Team Cukorborsó

Csak egy rövid bejegyzés erejéig leírom elmaradásom okát: ugyan túl vagyunk a projektem utáni interaktív  kiállításon és egy háromnapos intenzív workshopon-segédkezésen (beleértve a hétvégémet is, de mindenképpen megérte feláldozni pihenő napjaimat), még mindig százzal szalad a szekér (ah, hát még meglelem a közhelyes költői képek tárát a fejemben!), és készülünk a következő megmérettetésre.

A 'multietnikus' óvoda, ahol Kelli dolgozik, pénzügyi okok miatt bezárni készül, így arra jutottunk, hogy talán segítségükre lehetünk egy jótékonysági est megszervezésével. Július 8-a este, lesz nagy ihaj-csuhaj!

A kimerítő szponzorok-után-szaladgálás és egyéb technikai dolgok megszervezése után eljutottunk a reklámozás fázisáig. Mennyire aranyos és megnyerő a kis lurkók képeivel/videóival nyomást gyakorolni a közönségre, viszont senki nem gondol bele, mekkora munka összeszervezni és vigyázzba állítani 40 fel-alá rohangáló, szoknyádba kapaszkodó ördögfiókát. Persze tudják, hogy kell kiengesztelni: egy kis rosszalkodás után az öledbe huppannak, hatalmasra nyitják csillogó kiskutya-szemeiket, és egy puszit nyomnak az arcodra. Hát lehet rájuk haragudni??

Most egy héten keresztül pár másodperces spot-okat terjesztünk az interneten (az összeset csak ti láthatjátok, csak itt, csak most! hohó ez privilégium barátocskáim), felkerültek már a plakátok is a város falaira, és lassan látható lesz a hivatalos trailer és videó is.

A rendezvény elég nagyszabású lesz, jó pár száz emberrel, Dario és én leszünk a konferansziék. Megnyitó, filmvetítés, kiállítás, aperitif/vacsora, tombola és árverés, három zenekar kíséretével. Ha túléltem, mindenképp tartok beszámolót! :)

Dolgos hetek és a jól megérdemelt pihenés

Sikeresen véve a leküzdhetetlennek tűnő akadályokat, végre túl vagyok az első saját projektemen!!

Nem mondom, azért alaposan megizzasztott a dolog, de pár idegbajos nap és kirohanás után végül megnyugodott a lelkem, sőt, ennél pihentebbnek és elégedettebbnek még nem is éreztem magam az elmúlt hónapok alatt.

A felkészülés és a meetingek, brainstorming-ok ideje lejárt, és elérkezett az a pont, amikor már 'tényleg' csinálni kellett valamit. Nem is olyan egyszerű gyakorlatba ültetni azt, ami elméletben oly tökéletesen működik. Átmenetileg beköltöztem a CESIE-be, és ki sem mozdultam onnan, amíg minden a helyén nem volt.
Majd elérkezett a nagy nap...

Egy hétfő délutánnal kezdődött a tréningem, a kötelező csapatépítés és ismerkedés után nekiláttunk a résztvevőkkel, hogy különböző non-formal activities-en keresztül (az már szomorú, ha google fordítót kell használnom a magyarhoz, igaz?) együtt fedezzük fel a palermói valóságot, az itt élő bevándorlók történeteit és helyzetét. Az utolsó két nap a városban készítettek fotókat a témával kapcsolatban, amikről aztán a záró napokon prezentációt tartottak. Most készülünk éppen a holnapi kiállításunkra!
Az angol beszámolót itt találjátok, sajnos épp lusta vagyok részletezni az eseményeket...

Mivel már a második hétvégém telt azzal zsinórban, hogy különböző programokon kellett részt vennem munka végett, úgy gondoltam, itt az ideje meglátogatni távoli cyber-ismerősömet: Esztert, aki Agrigento környékén önkénteskedik. Ideje volt már személyesen is találkoznunk!

Marissal útra keltünk, és mivel csodák csodájára még volt is közvetlen busz Campobello di Licata-ba (nem jellemző ám ez az olasz tömegközlekedésre), kb. három óra döcögés után meg is érkeztünk egy szombat délután.
Az első dolog, ami megfogott minket: a csönd és nyugalom! Az egyetlen dolog, ami hiányzik Palermóból. Itt volt hát egy tökéletes hétvége előttünk.





Eszterék hárman vannak önkéntesek, Anna Örményországból és egy lett srác (vagy litván, mindig keverem) laknak vele egy fedél alatt. A lányokkal délután városnéző körútra mentünk - körbejártuk a parkokat és tereket, és meglátogattuk a város híres festőjének Dante-parkját, ahol az író Isteni Színjátékát keltette életre.

Este természetesen kötelező programként a bárban kötöttünk ki, ugyanis BL döntő mérkőzés volt, na meg Eszternek fájt a torka, és pálinka híján valami erőset kellett innia, mi meg úgy gondoltuk, támogatjuk - hiszen ugye ökör iszik magában.

Másnap korán keltünk, mivel a WWF természeti parkjába, a Torre Salsa-ba szervezett nekünk programot Willy, az önkéntesek koordinátora. Kissé kalandos volt a túra és extrém a fel- lemászás, de megérte - elég ha a képek beszélnek.

Torre Salsa

Később egy másik parkba kocsikáztunk át, és előkerült a piknikes kosár. Jó olasz módjára faltuk az olívabogyót, sajtot, szárított paradicsomot és társaikat, majd elsétáltunk a tengerparthoz meditálni.

Végül utolsó állomásként a Scale dei turchi-t másztuk meg - a "törökök lépcsőit". 

Scale dei turchi

23. életévem első hete

Na, hát az úgy esett, hogy születésem után pontosan 23 évvel egy napsütéses délutánon, baráti körben fetrengtünk egy palermói parkban, miközben hűs söröket kortyolgattunk és saslikkal csillapítottuk étvágyunkat.

Igazán nem vágytam nagy ihaj-csuhajra, csak a barátokra és egy kellemes délutánra, amikor nem kell semmire sem gondolni, és élhetünk csak úgy a magunknak.

Szerencsére odafent is úgy gondolták, hogy na jó, ennyit megérdemel ez a leány, szóval e napra mellőzzük a szelet, esőt, és küldjünk egy kis igazán-meleget. Kívánni sem lehetne többet.

Másnap folytatódott az ünneplés, habár igen nyugodalmas módját választottam: manikűr-pedikűr, arcpakolás-hajpakolás, egész nap pizsamában lézengés, majd szülinapi vacsoraként grillcsirke és egy jó adag sült krumpli eltüntetése.

készül a csoda-grill

nyársra húzlak ebadta!

Ám a csodák is csak három napig tartanak, így visszatérve a való életbe, hétfőn nekifogtam a jövő héten kezdődő tréningem előkészületeibe.
Röviden: idegbaj, stressz és ezek kedves további változatai. Legalábbis tegnap estig jó adagban, most már kevésbé. Mert hát, jöjjön aminek jönnie kell! (A maximalizmusom fog egyszer sírba vinni.)

Azért sikerült rávennem magam, hogy május elsején ne egész nap a számítógép előtt üljek, és kicsit elfeledkezve a munkáról (persze azért vittem magammal a tanulmányozásra szánt könyveket...) elszabaduljak Palermóból. Ha nem is messze, de legalább csak a szomszédba.

Gwladys-szel és Marissal elbuszoztunk a Capo Gallo Nemzeti Parkhoz, de most nem a mondellói bejáratához, ahol anno túráztunk, hanem Sferracavallo felől közelítettük meg. És bár a sziklák érdekes mintázatúra formálták a bőrt a hátamon napozás közben, mégis az eddigi legszebb élményben volt részem. A hullámok robaján kívül mást nem is hallva, a vízi világban gyönyörködve, csendben és meghitten töltöttük ezt a szép napot.

Csütörtökön volt az utolsó olasz órám az angol senior önkéntesekkel. És pénteken már utaznak is vissza Angolföldre. Igazán hiányozni fognak, sokat lehet tanulni az idősebbektől, és igazán értékes időt lehet velük tölteni.

Tegnap a fogyatékosok központjában tartottak előadást - egy kis színdarabbal készültek az ottaniak. Annyira izgatottak voltak, nagyon beleélték magukat a dologba, felváltva kiabáltak, hogy "nézd ott az anyukám!! Dóra Dóra találkoztál már az anyukámmal? Eljött megnézni minket!!". Le sem lehetett törölni a mosolyt az arcomról egész délután, annyira aranyosak voltak :) A műsor után táncoltunk, ettünk, és nyolc óra felé elköszöntünk, mert estére programunk volt.

Vasárnap és hétfőn lesznek a választások, és ennek örömére a politikusok a kampány ideje alatt minden egyes hétvégén koncerteket és különböző bulikat szerveznek - nem mondom hány milliós felszerelésre - színpad, fények, hangtechnika - és mennyibe kerülő zenészekre és együttesekre költik a pénzt annak érdekében, hogy szimpatikusabbnak tűnjenek a választópolgárok számára. Hiába, az olaszok szeretnek inni, enni és bulizni.

És akármennyire is próbáltam kikerülni mindenféle politikai eseményt, beleértve a koncerteket is, tegnap végül a piazza Maggione-n kötöttünk ki (itt tartottam a születésnapomat is). Mindent egybevéve kellemes este volt, igazi fesztivál-feeling, egy kis klausztrofóbiával fűszerezve. Vucciria, Ballaró, minden hely kiürült, és az emberek áttelepedtek a parkba. Az utolsó koncert után pedig hazaballagtunk...