Kezdenek rendszeressé válni a hetek kis otthonunkban, így hát sok újat erről nem írhatok. Habár a munka változatos, mégis kialakult a napi/heti rutin, ami eddig hiányzott az életünkből.
Ám mindig sikerül valamivel megtörni a rendszert - csütörtökön egy nemzeti ünnep miatt szabadnapot kaptunk. A hőmérő igazi téli fagyokat mutatott... közel 19 fokban útra keltünk, hogy megmásszuk a híres-hírhedt Capo Gallo-t! Boldogan vágtunk neki a túrának, annak ellenére, hogy ösvényt nem találtunk. Bátor sziklamászókként, szinte hasalva a talajzaton, felküzdöttük magunkat egy darabig. Rövid pihenőnk során, lenézve a csodálatos látképre a tengerrel, rá kellett jönnünk, hogy lefelé talán még kalandosabb lesz az út. Így hát páran visszafordultunk (szégyen, én mondom...), és a talpunk alól kigördülő kavicsokkal küzdve nagy nehezen ismét vízszintes síkra kerültünk. (Maris egy hegyi kecske, egy perc alatt leért, míg mi egy órát szenvedtünk.) Mivel a hegy egy nemzeti parkban emelkedik magasba, úgy gondoltuk, felfedezőútra indulunk. Nem is bántuk meg - a képek magukért beszélnek.
 |
| Capo Gallo |
 |
| Kilátás a magasból |
Tyúkhúsleves volt ez a léleknek, ahogy az angolok mondanák - igazán vágytunk már kicsit kiszabadulni a nyüzsgő városból. Végül letelepedtünk egy vendéglőnél a tengerparton, és megrendeltük a jól megérdemelt pizzánkat. Egy kis 0.66-os olasz sör mellé (itt 0.33 és 0.66 literes üvegekben árulják) és utána egy kávé volt a jutalmunk. Még egy fagyi is belefért :)
Estére bőröndpakolás és ajándék-csomagolás volt tervbe véve, majd alvás - hiszen hajnalban irány Róma! Az utóbbit sajnos nem sikerült kivitelezni, akármennyire is próbáltam, este nyolckor nem akaródzott nyugovóra térnem. Így hát egy rövid Anett-randi után éjfél körül lefeküdtem - sikerült is aludnom két órát.
Hajnali háromkor indultam az állomásra, hogy elérjem a négy órási buszt a reptérre. Hétkor felszálltunk, majd még plusz 40 perc vonatozás után megérkeztem a Termini pályaudvarra. Apukám már ott várt rám! :) Egy jó kis olasz kávéval indítottuk a napot, majd irány várost nézni!
Szavakkal nem lehet leírni, milyen gyönyörű Róma - akárhová nézel, valami csodát látsz! Kisebb fajta előítélettel indultam a fővárosba, hiszen Róma, áh, tipikus turista-hely, biztos csupa közhely, meg hát láttuk mi ezeket képen történelem órán... De amint nekivágtunk a városnak, magával ragadott a hangulata. Fel sem tudtam fogni, mi minden vesz minket körül, a rómaiaknak pedig mennyire mindennapi látvány ez.
Kettőkor volt találkánk Salvival, így hát még megittunk egy sört apu törzshelyén :) Majd kedves olasz barátom elvitt minket egy igazi hagyományos római étterembe - figyelmes kiszolgálás, finom bor, ínycsiklandó ebéd (tenger gyümölcsei salátával indítva - első élményem a polippal :)), kellemes társaság.
 |
| egy hosszú nap után :) |
A délutánt Salvival töltöttem, egy hosszú séta és beszélgetés után
caffé d'orzo-val zártuk a napot. Apuval azért természetesen még lenéztünk a közeli tavernába:)
Elég gyorsan teltek a napok, hiszen annyi mindent meg akartunk nézni - a vatikáni múzeumokat, a Pantheont, a Fórumot, ami csak belefért. Reggeltől estig mentünk, megszakítva a napot egy kellemes ebéddel, így is úgy éreztem, hogy még csak felét sem láttuk Rómának. Igazából sokszor nem volt konkrét úticélunk, mivel mindig megpillantottunk valamit a távolból, amit érdemes volt megnézni.
Sajnos rövid volt ez a három nap, így hétfőn kikísértem apuékat az állomásra, és elköszöntünk egymástól. Este Katerinával, egy görög EVS önkéntessel volt randevúm. A Pantheon elött ücsörögve, nagy adag fagylaltal a kezünkben, az esti fényekben elemeztük az olasz életvitelt - miért nincsenek itt kövér nők/emberek? Mi csak hízunk a tésztától, mi lehet a titkuk? Még a testmozgásra sem lehet fogni a karcsúságukat, mivel Salvi bevallása szerint is lusták honfitársai - kedvenc képem a metró aluljárójáról, mikor az emberek sorban állnak a mozgólépcsőnél, közben a hagyományos lépcsőt senki sem használja.
Később csatlakozott hozzánk két barátja, akikkel elmentünk vacsorázni. A
Baladin nevű sörözőben telepedtünk le, ahol aztán minden féle-fajta sör kapható, mellé finom hamburgerekkel. Kellemes volt a társaság, így nem is sikerült elérnem az utolsó metrómat - Matteo végül három óra felé hazafuvarozott minket.
Másnap ismét korán kelés, irány haza! Édesek voltak a lakótársaim, majd' a nyakamba ugrottak, mikor megérkeztem :) Eléggé kimerített az utazás, így hát alváson kívül nem is nagyon csináltam mást aznap.
A hét most valahogy lassan telt, sok volt a munka, érződik, hogy közelednek az ünnepek is. Habár végre itt is felkapcsolták a fényeket, mégis olyan 'fake-christmas' érzése van az embernek... hogyne volna, hiszen még mindig 17 fok van!!
Szerda este a Moltivoltiban volt filmvetítés, így előtte elmentünk a Ballaróra inni egyet. Még mindig nem tudom megunni ezt a helyet, a sok emberrel, akik kint ülnek sorokban az utcán, a taverna előtt :)
Tíz órakor kezdődött a film, így hát későn értünk haza. Itt egyszerűen tényleg nem találunk alkalmat a pihenésre :)
 |
| tükörfej - észrevették..:P |
Azért csak elérkezett a hétvége is. Mindenkinek kellett már a kikapcsolódás, így hát kb. 13-an indultunk neki az estének. Ballaróról tudni kell, hogy habár szól a zene, nem szokás táncolni - meg is lepődtek az emberek, mikor látták, hogy minket ez nem zavar:) (Ahogy Laura mondta: If I go out - I go out! :)) Páran csatlakoztak is hozzánk, lehet, új hagyományt teremtünk :D
 |
| csak mint otthon :) |
 |
| A titkos partihely :) |
Végigjártunk még pár helyet, végül eluntuk a mászkálást, és felhívtuk Salvo-t, az egyik mentorunkat, hogy ő merre jár. Vucciriához közel találkoztunk, és csak annyit mondott: 'Gyertek utánam, ne kérdezzetek semmit'. Egy majdnem teljesen leeresztett garázsajtón bújtunk be, ahol elsőként egy bárpult, majd a tánctér fogadott minket. Fotókat nem nagyon csinálhattunk, mert Salvo rögtön eltetette velünk a fényképezőgépet - kikövetkeztettük, hogy ez egy 'privát' illegális bár. A hangulat - talán pont ezért - nagyon jó volt, mindenki ismert mindenkit, és láthatóan jól szórakoztak az olasz muzsikára :)
Fél négykor kerültem ágyba, így hát a mai nap a semmittevésé. Na jó, ez nem teljesen igaz, mert már nem bírtam nézni, hogy hogy néz ki a konyha, így azért belefért egy kis takarítás is :)
 |
| egy kis karácsonyi hangulat :) /Teatro Massimo/ |
Csütörtökön a CESIE irodában folytatódott a móka - meghívták az összes munkatársat, önkéntest, és a különböző központok vezetőit/dolgozóit. A lazacos szendvics és panettone hamar bevégezte sorsát, és a finom szicíliai vörösbor sem sokáig árválkodott az asztalon. Az este végére még táncra is perdültünk, egy félig brazil-félig olasz leányzó diktálta a ritmust - le sem tagadhatná a származását :)
1. Hagymakrémleves
