Io amo Palermo!!

 Annyi minden történik velünk, hogy nem is tudom, hol kezdjem. A napi program követhető, de hihetetlen érzelmi löketet kapunk egy-egy alkalommal.

 Péntek délután ellátogattunk a Santa Chiara-ba és a Giardino di Madre Teresa-ba, a két óvodába, ahol a bevándorlók gyerekeire vigyáznak. Hát meg tudtam volna őket zabálni!! Az egyik produkálta magát, a másik a lábadat ölelgette, a harmadik a piercingemmel játszott… kis tündérbogárkák :D

Ám tudni kell, hogy nagyon rosszak, nem tudom, bírnám-e kilenc hónapig…

Este együtt vacsoráztunk az önkéntesekkel, természetesen tészta volt a menü. Borozgattunk, söröztünk, majd éjfél után hazasétáltunk.

Mivel mindenki fáradt volt, délre beszéltünk meg találkát a CESIE irodája előtt. Elindultunk a strandra. Ám előbb nagyobb kihívás volt megtalálni a buszt! Megérkeztünk egy térre, ahol a 806-os járat megállója után kérdezősködtünk. Ahány ember, annyi féle verziót hallottunk… Végül megpillantottuk a buszt, és egy kis futás árán el is értük. Végül kiderült, hogy mindegyik olasz jó megállót mondott, csak három különbözőt, nem tudom, miért definiálják másként a ’legközelebbi’ kifejezést…

Lényeg a lényeg, hogy elindultunk a Mondellóra. 1.30 euró a jegy, egész barátságos ár. Ám nem jutottunk el a kitűzött célig… véletlen hamarabb szálltunk le. Valószínű azért, mert ahogy megpillantottuk a tengerpartot, mindenki meg akarta rohamozni J 

Szóval a legelső helyen letáboroztunk, majd miután az észt lányok bátran belevetették magukat a habokba, én sem hezitáltam tovább. Meglepetésemre a víz elég jó volt, olyan 22 fok körül lehetett. Nem gondoltam volna, hogy strandolok még az idén!
Egy kis pancsolás után elugrottunk a kötelező kávénkért, és a napon szürcsölgetve élveztük a kilátást és a nyugalmat. Nem volt nehéz megkülönböztetni az olaszokat és a turistákat – az előbbiek már nagykabátban, bakancsban, sállal a nyakukban mászkáltak a parton.

Ahogy lenyugodni készült a nap, összepakoltunk és hazaindultunk.

Este Robertáékhoz voltunk hivatalosak – nemrég házasodtak össze a férjével, és rengeteg ember gyűlt össze, hogy ünnepeljenek. Kellett egy kis idő, míg feloldódtunk egy jól összeszokott társaságban, de aztán már mi is együtt táncoltunk a dobszóra – mivel hogy egy (ha jól emlékszem) szenegáli srác szolgáltatta a muzsikát! Hihetetlen élmény volt ez az este, emberek különböző országokból, tele energiával és szeretettel, nem törődve azzal, hogy a másik mit gondol, teljes extázisban táncolva (vagy inkább ugrálvaJ).

A házibulik itt olyanok, mint a filmekben – két lakás volt nyitva (itt általában egy emeletet elfoglal egy egész lakás), a fenti szinten terasszal, az emberek beszélgettek, vagy táncoltak, vagy mászkáltak a két szint között, és egyre csak gyűltek és gyűltek. Azt sem tudtam, hova kapjam a fejem. Hajnali egy körül hazakísértük egymást, és kettő felé már ágyba is kerültem. (Nem azért, mert papírkutya vagyok, de itt elég ’intenzív’ minden nap és esteJ)

Ma reggel arra ébredtem, hogy nem értem, miért mutat egy órával kevesebbet a laptopom… Aludhattam még egy órát!!! A mai első program a közös ebéd volt, ezért némi szervezkedés után elindultunk Verenával, az osztrák önkéntessel vásárolni a piacra. Azt hiszem, ez az a hely, ahol öröm még a kötelező vásárlás is J 

Hagymával kezdtük a listát, majd miután az árus nagyra kerekedett szemekkel kérdezte, hogy ’soltanto due???? davvero???’, ajándékba megkaptuk a két hagymát J ugyan így jártunk a pepperónival, majd vásároltunk még padlizsánt, cukkinit, oregánót, paradicsom-paprikát – kezdett összeállni a szósz. A kedvenc kis boltomban hozzádobtunk még két kiló tésztát meg paradicsommártást, egy kis parmezánt, majd áttelepedtünk Sam-ékhez főzőcskézni.

egy kis víz talán segít :)

Ebéd 11 főre: 11 euró! És még így is maradt egy kiló tészta. Ha ezt tudjuk tartani, nem lesz gond a kajapénzzel. Szegény Sam-mel, a francia önkéntessel kicsit kitoltam, mert neki adtam a maradék tésztámat (kissé elszámoltam magam, ő meg általában háromszor szed mindenbőlJ) – nem számított rá, hogy ennyire csípősen eszek mindent, de hősiesen állta a sarat J

Egy finom kávé után én hazaballagtam, lefeküdtem aludni egy kicsit, rámfért… a mai program most már csak filmezés Amy-éknél. Holnap pedig végre: shopping! J

Hat körül elkaptam tesómat skype-on, ő meg izzította az egész családotJ Nehéz volt bármit is mondani az eddigi eseményekről, mert nagyon sok dolog volt, de még mindig semmi konkrét. Egyenlőre csak egy dologtól szenvedünk: nincs állandó lakásunk. Bár holnap elvileg végre költözök én is, nem tudom, hogy ismét átmeneti helyre, vagy az már a végleges lesz. Nem olyan kellemes egy bőröndben ’lakni’… Szeretném már kissé otthonosabbá tenni a szobámat, főzőcskézni, berendezkedni. Még a munkahelyről sem tudunk semmit, jövő héten végigjárjuk a többi centrumot, aztán eldől. Alig várom, hogy legyen végre valami rendszer az életemben. De ez Palermo, imádom, és ennek is meg van a maga szépsége! J

Ps. Köszönet Amy-nek a fotókért!!

Landed just in time

Igyekszem értelmes mondatokat összeállítani, amennyiben nem sikerülne, nézzétek el nekem – 4 óra alvás 3 nap alatt nem igazán segít benne J Nemsoká indulok a CESIE tréningjére, ám előbb egy kis beszámoló…

A ciprusi tréning búcsúbulival zárult, amit nem élvezhettünk sokáig – hajnali 1-kor indult a buszunk a reptérre. Két és fél óra utazás után 6.15-kor sikeresen landoltunk Ferihegyen, onnan pedig elbattyogtam a tesómhoz. Másfél óra alvást sikerült kipréselnem az időmből, mivel anyuék délre már fent is voltak Pesten.

Fél ötkor nyitották a check-int, és búcsút intettem mindennek, amit otthon hagytam.

Bár az átszállástól féltem a leginkább, gyorsan megtaláltam mindent a római reptéren, és 22.10-kor meg is érkeztem, szerencsére a csomagom is, ugyan ilyen állapotban. Még buszoztam egy órát a központig, ahol Roberta-ék felvettek, és elhoztak az ideiglenes szállásunkra. Hát…
Az első reakció mindenképp: döbbenet. Kicsit igénytelennek és furának tűnt minden, olyan igazi „rossz környék” benyomása volt a helynek… Abban a pillanatban azt éreztem, hogy haza akarok menni, én nem erre számítottam – de biztos vagyok benne, hogy a fáradtság (és hogy sötét volt az utcákon) közrejátszott. Leraktam a csomagom, átöltöztem, és tovább mentünk egy másik lakásba, ahol már javában folyt a parti. Az előző önkéntesek nemsoká hazamennek, és igyekeznek kihasználni minden pillanatot és búcsúbuli-lehetőséget J Jó volt látni, hogy mennyire otthon érzik magukat, milyen szoros barátságokat kötöttek – bár csak mi is itt tartanánk már. Ám a folyamat minden állomásának megvan a maga szépsége J Nem siettetek semmit.

Háromkor kerültem ágyba, addig beszélgettünk, buliztunk a régi/új önkéntesekkel. Szuper a csapat, egyenlőre ez a véleményem J Az éjszakám érdekesen telt, arra ébredtem, hogy majd megfagyok, annak ellenére, hogy hazafelé csak egy vékony kardigánt dobtam magamra (most is kb. 25 fok van, ragyogó napsütés, heheheJ). Reggel pedig 8kor kezdődött a nap…

Második benyomás (most értem vissza a közös „programról”): ez a város csodálatos!!!! Teljesen más nappali fényben, barátságos és hangulatos, igazi olasz világ! Leginkább a piacba szerettem bele J
Első körben elmentünk egy irodába, bejelentkezni a palermói címünkkel, mivel csak így csináltathatunk bankszámlát. Még szerencse, hogy ott voltak a mentorok, mert nem nagyon tudtuk követni a szisztémát…
Később elmentünk egy caffetteria-ba, ahol megreggeliztünk. Végre igazi jó erős kávét ihattam! Na és persze az elmaradhatatlan olasz péksütemény sonkával, paradicsomszósszal, mozzarellával, és oregánóval – nyam!

A következő állomás egy bolt volt, ahol vettünk olasz sim-kártyát és telefont. A magyar számom még mindig él, ha valami fontos, azon hívhattok J Ezt a boltot kifejezetten élveztem, mert olaszul beszéltem az eladóval, nagyon kedvesek voltak és próbáltak lassan beszélni J

Hazafelé átvágtunk a piacon. Mindenképp teszek majd fel fotókat!! A piac színes, zajos, tele élettel, mindent megtalálsz, amit csak szeretnél! Bár ha nehezen viseled a szagokat, ez nem a te helyed J

Kicsit pihenünk, aztán fél kettőkor együtt ebédelünk. Majd meglátogatunk két központot, ahol dolgozni fogunk. Holnaptól pedig 4 szabadnapunk van, mert kedden Mindszentek miatt nem dolgoznak. Szóval nyakunkba vesszük a várost, megrohamozzuk a boltokat a lányokkal J Illetve elmegyünk a tengerpartra, Mondellora is. Alig várom! J

/Képeket szerdán töltök fel, a hosszú-hétvége után:)/

Mert Anna panaszkodik....

XD XD XD
Szóval, nehogy azt higgyétek, hogy hanyagolom a blogírást, de szabadidő, az itt dázünt exiszt :D

Cipruson 27 fok van, épp ülök a kis kávém mellett a nyári ruhácskámban...:) Ma van az utolsó nap, már keverem az angol-magyar-olasz szavakat, de a lényeg, hogy megértenek :) A program nagyon intenzív, olyanok vagyunk estére, mint az élőhalottak, mégsem akarjuk befejezni. Tegnap meglátogattuk a szomszéd éttermet/bárt/coffe shop-ot, ahol teletömtek minket mindennel - a fogyókúrát nem sikerült elkezdeni :) Hihetetlenek az emberek itt, rég volt részem ilyen vendégszeretetben... De kezdjük az elején.

Az érkezésünk kicsit kalandos volt. 19.47-es vonattal Bp - 23.35-kor indult a járatunk. Köszönhetően Okinak, a kényelem garantálva volt, a Malévos Aranykártya sok mindenre jó ;) VIP váróterem 'svédasztallal', business class helyek a gépen... mondjuk, hogy nem volt kényelmetlen.
Itteni idő szerint 3.20-kor landoltunk, ahol összefutottunk a litván résztvevőkkel. Az éjszakát a reptéren töltöttük, mivel a hotelszobánk még nem állt rendelkezésre, de legalább majdnem elfogyasztottuk az összes pálinkámat :D 9-kor végül leparkoltunk a 4*os szállásunkon Lefkosiában, majd visszamentünk Larnakába strandolni egy picit.

Estére kidőltünk, úgy hogy nem volt welcome-party, a maradék energiát másnapra tartogattuk. Végül összegyűlt a csapat, és Salvi is megjelent! 23 pretty nice emberke, lett, litván, román, szlovén, olasz, angol, ciprusi, na meg mi, a magyarok. Elkezdődött a DayCul tréning.

Írhatnék sok mindent, de a fejemben most annyi minden van, hogy inkább csak egy-két dolgot említek meg...

Első nap csapatépítéssel kezdtük, amit rengeteg vicces/aktív 'játék' követett. A Politistiko Ergastiri székhelyén töltöttük a napok nagy részét, sok-sok coffe break-kel (nagy sikert aratott a frappé) és rengeteg gondolatébresztő programmal. A topik amit körüljárunk mi más lenne: KULTÚRA. A csapat szuper, aktív, sosem jutunk egy téma végére, annyi a mondanivaló... de folytatjuk esténként, iszogatós-játékok és kártyázás közben (rettegjetek, ha hazaérek, játszunk, és asztal alá iszok mindenkit! :)).

A legjobb dolog a tréningen, hogy igazán bevonnak minket a helyi életbe, illetve a helyieket a programjainkba. Egy ún. Photovoice módszert használunk, felfedezzük a várost, az embereket, történeteket, majd prezentáljuk a csoport többi tagjának. Ahogy beszélgetésbe elegyedünk a helyi lakosokkal, nem tudjuk megállni, hogy ne döbbenjünk meg egy picit - a törökök által elfoglalt területet története hihetetlen a mi szemünkkel nézve, mintha egy réges-régi sztorit hallgatnánk, ami mégis most történt.
(Ha valakit érdekel, privátban megosztom az infókat.)

Mind a résztvevők, mind a trénerek ugyancsak sokat dobnak a tréning színvonalán. Nagy részük régóta 'űzi az ipart', igen jó terep ez nekem, ötleteket gyűjteni :) Kezd körvonalazódni a jövőm - elindulok a trénerek útján, úgy hiszem :) Salvi igen nagy segítség, csak úgy özönlenek a gondolatok:) Ezt akarom csinálni!!!!!

I miss my bicycle!!

Tegnap volt a kiborulós napom - bár valószínű a fáradtság közrejátszott, nem alszunk túl sokat:) Rájöttem, hogy innen már nincs út haza, irány tovább Palermo... Nagyon várom az EVS szolgálatot, de mégis nehéz lezárni az eddigi dolgokat. De jó ötlet volt ez a tréning előtte - úgy érzem, hogy már itt elkezdődött az új élet :) Meglepően kényelmes idegen környezetben élni/enni/aludni, új emberekkel, más nyelvet használva... Végre olaszul beszélni :) (Megjegyzés: pár pohár ciprusi bor után már majdnem perfekt vagyok :D)

Lassan jön a vacsora, aztán a búcsúbuli, majd éjfél körül indulunk a reptérre. Hosszú lesz a holnapi nap, hajnalban érkezem Ferihegyre, majd este tovább szállok... Úgy hogy zárom soraim, hamarosan skype-on is elérhető vagyok!!! :) /doradeak89/

Számítottak rám...

/Később jön még több kép is, de elfáradtam :D/

...ééééés...INDULÁS!!!

Már csak pár óra és repülök is Ciprus felé :) Az elmúlt napok gyorsan teltek, pakolás-barátnőzés-vásárolgatás, kevés alvás... nem izgulok, csak tudat alatt egy kicsit (nincs étvágyam, nekem!):)

Szombaton megejtettük az utolsó, hivatalos búcsúbulit, ami több szempontból is nagyon jól sikerült.
1. ott volt (majdnem) mindenki, akit szeretek és aki számít, régi és új barátok egyaránt
2. végre összejött a régi banda, Csilla, Laura és rég nem látott 'bandatagok' is csatlakoztak :D Réka sajnos nem volt szabad, de vele még pénteken találkoztunk.
3. jó volt a hely, a hangulat, a zene, legalábbis én így emlékszem :D mert igazán csak az maradt meg, hogy sokat nevettünk, na meg a fotók :D

Sajnos vasárnapra eléggé lerobbantam, visszaestem a megfázásba (amiből szombatra sikeresen kigyógyultam...kúra indul előröl). De talán most már túlélem :) Salvival sikerült végre beszélnem skype-on, már Cipruson vár, a 26 fokban! :) Egy plusz tanulsága volt az éjszakába nyúló beszélgetésnek: többet kell gyakorolnom az olaszt!!! Bár Salvi megdicsért, hogy meglepően jól megy, azért néha segített a google fordító :D (megjegyzés: szörnyű a magyar verzió, érdemes angol-olaszt használni.)

Pakolás. Rettenetes. A legjobb az lenne, ha az összes ruhámat teleportálhatnám, mert egyszerűen képtelenség kiválogatni a legszükségesebbeket. Minden eshetőségre gondolni kell, hideg/meleg, elegáns/sportos, bulizós/leugromaboltba-melegítős... Hétfőn fogtam hozzá, ma sikerült végeznem. Közben különböző kupacok váltakoztak, tuti viszem/talán viszem/nem viszem, de valahogy állandóan átvariáltam őket pillanatnyi hangulattól függően. Az eredmény: 22.8 kg feladott poggyász (a 23 kg-ból - perfect) és 7 kg kézipoggyász a 8-ból - még a ciprusi bőröndből pakolok át egy kilót :)

az első kísérlet

hiányozni fogtok :(

Október 27-én 6.15-kor landol a gépem Ferihegyen, aztán irány tesómhoz Zuglóba, egy kiadós alvás/zuhany, apuék felhozzák a másik csomagot, csere és 18.30-kor már száguldok Palermóba. Sajnos későn érkezem, és a reptérről még 50 perc a város busszal, de a lényeg, hogy most már egyszer csak odaérek :)

Only a few days left...

... és én kezdek pánikhangulatba esni. Hullámokban tör rám a depresszió, nem akarom itt hagyni a megszokott életemet, embereket, a következő pillanatban pedig már száguldanék Olaszország felé. Az utolsó hét talán a legnehezebb, már semmire sincs igazán idő, és még nem is indulhatsz el. Kíváncsi vagyok, a ciprusi tréninget hogyan fogom megélni, miközben tudom, hogy egy hét és költözöm Palermóba... bár azt már nagyon várom, hogy Salvival, az olasz trénerünkkel találkozzak Cipruson!
Tegnap volt a búcsúbuli első felvonása, jó volt beülni nosztalgiázni, iszogatni a többiekkel, de úgy érzem, a bulit kihagyhattam volna. Erre minden egyes alkalommal rájövök, hát ez nem fog hiányozni :) De nyárra mindenképp elcsábítom a többieket egy kis palermói kiruccanásra!:)

Október elsején volt egy EVS tréning Nagyvázsonyban a küldő szervezetnél, így előtte meglátogattam nagyimékat pár napra. Úgy látom, nagyon el voltak keseredve, mikor bejelentettem, hogy nem jövök haza Karácsonyra, majd csak a szolgálat letelte után, de majd e-mailen keresztül tartjuk a kapcsolatot, meg küldök nekik képeket:)
A nagyvázsonyi tréninget nagyon élveztem, sok hasznos infót hallottunk, és azt hiszem, kissé kézzelfoghatóbbá vált az a kilenc hónap, amit külföldön fogunk tölteni. Megismerkedtem Amyvel és Henrikkel is, akikkel együtt önkénteskedünk majd, illetve több fiatallal is, akik nemsoká hozzánk hasonlóan belevágnak az ismeretlenbe :) Úgy gondolom, nagyon jó kis csapat gyűlt össze, személy szerint biztosan nyomon fogom követni a kalandjaikat.
Délelőtt egy kis tea+kávé mellett szó volt az elvárásokról, hivatalosabb dolgokról (pl. Activity Agreement,  biztosítás), Réka és Rita elláttak minket jó tanácsokkal. A fincsi gulyásleves-ebéd után pedig Kockával, az itthoni mentorunkkal és Ritával vitattuk meg, mit érdemes a bőröndbe pakolni, miben segíthet a mentorunk, és így tovább. A program a művházban folytatódott, ahol kisebb csoportokba verődtünk, és volt önkéntesek, illetve a jelenlegi önkéntesek meséltek nekünk tapasztalataikról, válaszoltak kérdéseinkre. Koncertekkel zárult a nap, amin sajnos nem maradhattam, mert tesókám már Pesten várt rám. Amy-ék elfuvaroztak Veszprémbe, onnan pedig fél 10 körül meg is érkeztem a Népligetbe. Kidőltem.

Másnap kirándultunk a napsütésben - Halászbástya, Budai vár, vízesés az Erzsébet-hídnál, majd egy jó kis pizza. Hiányozni fog a húgom.

Hétfőn unokatesóimmal töltöttük az estét, kedden pedig Rékával és Laurával borozgattunk egy hangulatos kis kerthelyiség-szerűségben. Sok bepótolni-valónk volt, el is ment gyorsan az idő... Júliusban találkozunk.

Ami nyugtat igazából, az eddigi tapasztalatok: Anett 6 hónapja Madridban - mintha el se ment volna, semmi nem változott, míg külföldön volt. Kilenc hónap pedig elrepül:) Most Angliában van a drága, skype-on tartjuk a kapcsolatot, ami tényleg jó találmány - így, hogy látom és hallom is a hangját, azért nagyrészt pótolja a hiányát... júliustól pedig újra együtt gyűjtjük a közös élményeket :)

Ami még fontos, én minden leendő önkéntesnek tanácsolom: Couch Surfing!! Regisztráltam, bejelentkeztem a Palermo csoportba, és máris kaptam a kedves üzeneteket, hogy bármi kérdésem van, segítségre szorulok vagy programot szeretnék szervezni, állnak rendelkezésemre. Mindenképp keresek a segítségükkel egy aerobic stúdiót, mivel a 3 hónap edzéshiány plusz hat kilót eredményezett, és most a ruháim fele nem jön föl rám... legalább elférek a bőröndömben :)
Tervezem, hogy valamilyen úton-módon kölcsönzök valakitől kint egy biciklit, akár angolt tanítok cserébe a gyerekeinek vagy vigyázok rájuk, gyűlnek az ötletek a fejemben, teljesen be vagyok indulva :) De ezekről majd akkor, ha megvalósultak ;)