Only a few days left...

... és én kezdek pánikhangulatba esni. Hullámokban tör rám a depresszió, nem akarom itt hagyni a megszokott életemet, embereket, a következő pillanatban pedig már száguldanék Olaszország felé. Az utolsó hét talán a legnehezebb, már semmire sincs igazán idő, és még nem is indulhatsz el. Kíváncsi vagyok, a ciprusi tréninget hogyan fogom megélni, miközben tudom, hogy egy hét és költözöm Palermóba... bár azt már nagyon várom, hogy Salvival, az olasz trénerünkkel találkozzak Cipruson!
Tegnap volt a búcsúbuli első felvonása, jó volt beülni nosztalgiázni, iszogatni a többiekkel, de úgy érzem, a bulit kihagyhattam volna. Erre minden egyes alkalommal rájövök, hát ez nem fog hiányozni :) De nyárra mindenképp elcsábítom a többieket egy kis palermói kiruccanásra!:)

Október elsején volt egy EVS tréning Nagyvázsonyban a küldő szervezetnél, így előtte meglátogattam nagyimékat pár napra. Úgy látom, nagyon el voltak keseredve, mikor bejelentettem, hogy nem jövök haza Karácsonyra, majd csak a szolgálat letelte után, de majd e-mailen keresztül tartjuk a kapcsolatot, meg küldök nekik képeket:)
A nagyvázsonyi tréninget nagyon élveztem, sok hasznos infót hallottunk, és azt hiszem, kissé kézzelfoghatóbbá vált az a kilenc hónap, amit külföldön fogunk tölteni. Megismerkedtem Amyvel és Henrikkel is, akikkel együtt önkénteskedünk majd, illetve több fiatallal is, akik nemsoká hozzánk hasonlóan belevágnak az ismeretlenbe :) Úgy gondolom, nagyon jó kis csapat gyűlt össze, személy szerint biztosan nyomon fogom követni a kalandjaikat.
Délelőtt egy kis tea+kávé mellett szó volt az elvárásokról, hivatalosabb dolgokról (pl. Activity Agreement,  biztosítás), Réka és Rita elláttak minket jó tanácsokkal. A fincsi gulyásleves-ebéd után pedig Kockával, az itthoni mentorunkkal és Ritával vitattuk meg, mit érdemes a bőröndbe pakolni, miben segíthet a mentorunk, és így tovább. A program a művházban folytatódott, ahol kisebb csoportokba verődtünk, és volt önkéntesek, illetve a jelenlegi önkéntesek meséltek nekünk tapasztalataikról, válaszoltak kérdéseinkre. Koncertekkel zárult a nap, amin sajnos nem maradhattam, mert tesókám már Pesten várt rám. Amy-ék elfuvaroztak Veszprémbe, onnan pedig fél 10 körül meg is érkeztem a Népligetbe. Kidőltem.

Másnap kirándultunk a napsütésben - Halászbástya, Budai vár, vízesés az Erzsébet-hídnál, majd egy jó kis pizza. Hiányozni fog a húgom.

Hétfőn unokatesóimmal töltöttük az estét, kedden pedig Rékával és Laurával borozgattunk egy hangulatos kis kerthelyiség-szerűségben. Sok bepótolni-valónk volt, el is ment gyorsan az idő... Júliusban találkozunk.

Ami nyugtat igazából, az eddigi tapasztalatok: Anett 6 hónapja Madridban - mintha el se ment volna, semmi nem változott, míg külföldön volt. Kilenc hónap pedig elrepül:) Most Angliában van a drága, skype-on tartjuk a kapcsolatot, ami tényleg jó találmány - így, hogy látom és hallom is a hangját, azért nagyrészt pótolja a hiányát... júliustól pedig újra együtt gyűjtjük a közös élményeket :)

Ami még fontos, én minden leendő önkéntesnek tanácsolom: Couch Surfing!! Regisztráltam, bejelentkeztem a Palermo csoportba, és máris kaptam a kedves üzeneteket, hogy bármi kérdésem van, segítségre szorulok vagy programot szeretnék szervezni, állnak rendelkezésemre. Mindenképp keresek a segítségükkel egy aerobic stúdiót, mivel a 3 hónap edzéshiány plusz hat kilót eredményezett, és most a ruháim fele nem jön föl rám... legalább elférek a bőröndömben :)
Tervezem, hogy valamilyen úton-módon kölcsönzök valakitől kint egy biciklit, akár angolt tanítok cserébe a gyerekeinek vagy vigyázok rájuk, gyűlnek az ötletek a fejemben, teljesen be vagyok indulva :) De ezekről majd akkor, ha megvalósultak ;)