Szombaton megejtettük az utolsó, hivatalos búcsúbulit, ami több szempontból is nagyon jól sikerült.
1. ott volt (majdnem) mindenki, akit szeretek és aki számít, régi és új barátok egyaránt
2. végre összejött a régi banda, Csilla, Laura és rég nem látott 'bandatagok' is csatlakoztak :D Réka sajnos nem volt szabad, de vele még pénteken találkoztunk.
3. jó volt a hely, a hangulat, a zene, legalábbis én így emlékszem :D mert igazán csak az maradt meg, hogy sokat nevettünk, na meg a fotók :D
Sajnos vasárnapra eléggé lerobbantam, visszaestem a megfázásba (amiből szombatra sikeresen kigyógyultam...kúra indul előröl). De talán most már túlélem :) Salvival sikerült végre beszélnem skype-on, már Cipruson vár, a 26 fokban! :) Egy plusz tanulsága volt az éjszakába nyúló beszélgetésnek: többet kell gyakorolnom az olaszt!!! Bár Salvi megdicsért, hogy meglepően jól megy, azért néha segített a google fordító :D (megjegyzés: szörnyű a magyar verzió, érdemes angol-olaszt használni.)
Pakolás. Rettenetes. A legjobb az lenne, ha az összes ruhámat teleportálhatnám, mert egyszerűen képtelenség kiválogatni a legszükségesebbeket. Minden eshetőségre gondolni kell, hideg/meleg, elegáns/sportos, bulizós/leugromaboltba-melegítős... Hétfőn fogtam hozzá, ma sikerült végeznem. Közben különböző kupacok váltakoztak, tuti viszem/talán viszem/nem viszem, de valahogy állandóan átvariáltam őket pillanatnyi hangulattól függően. Az eredmény: 22.8 kg feladott poggyász (a 23 kg-ból - perfect) és 7 kg kézipoggyász a 8-ból - még a ciprusi bőröndből pakolok át egy kilót :)
 |
| az első kísérlet |
 |
| hiányozni fogtok :( |
Október 27-én 6.15-kor landol a gépem Ferihegyen, aztán irány tesómhoz Zuglóba, egy kiadós alvás/zuhany, apuék felhozzák a másik csomagot, csere és 18.30-kor már száguldok Palermóba. Sajnos későn érkezem, és a reptérről még 50 perc a város busszal, de a lényeg, hogy most már egyszer csak odaérek :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése