És már négy hónapot tudunk a hátunk mögött...

Nehéz eldönteni, hogy ezt a négy hónapot milyen dimenzióban is éltük meg. Egyik percben egy pillanatnak tűnik, máskor pedig úgy érezzük, már évek múltak el azóta, hogy megérkeztünk.

Talán így az EVS szolgálat fele felé közeledve kicsit leül az ember, és összegzi magában a dolgokat. Rendbe teszi a gondolatait, és mérlegeli az eddig történt eseményeket.

Az elmúlt pár hétben nem mondhatnám, hogy túl pozitív véleményem volt az itteni dolgokról. Hiába élvezem az olasz 'lazaság' előnyeit a mindennapokban, munka terén igen bosszantó ez a habitus. Csak lassan lehet haladni előre, és olyan ütemben, hogy egy projektet dupla annyi idő kivitelezni, mint azt a józan ész diktálná, vagy esetleg szeretnek belefogni valamibe, amin heteket dolgozok, majd elfelejtődik a dolog, vagy meggondolják magukat és inkább hagyják a fenébe az egészet.
Mivel nem volt ínyemre ez az attitűd, én is kezdtem egyre inkább elveszteni a motivációm, ami ilyen körülmények között érthetőnek tűnik. Két helyen dolgozni, és mellette még egy saját projektet is vinni - teljes energiaveszteség. Itt az ideje kissé újra-rendezni a dolgokat, és jövő hónaptól más módszert kitalálni. Például olyan emberekkel dolgozni, akik hajlandóak is koncentrálni és munkálkodni végre valami konkrét dolgon.

A legnagyobb probléma azonban még mindig a lakhatási körülményekből adódik - márciusban beköltöztetnek hozzánk még egy lányt. Már így sincs senkinek semmiféle személyes tere itthon, próbálunk elmenekülni a lakásból, csak hogy kicsit magunk lehessünk, ami azért valljuk be, mégsem olyan kényelmes. Egy szobát megosztani valakivel egyáltalán nem olyan szörnyű, mint eleinte gondoltam, de egy konyhán és másfél-fürdőszobán osztozni hat másik lánnyal, már inkább tűnik kihívásnak.

A hangulat igen változó ezekben az időkben, de szerencsés vagyok, hogy Marie a szobatársam, akivel nagyon jól megértjük egymást, és bármikor bármiről lehet vele beszélni. Végre a francia Laura is hazatért hozzánk, így megérkezett a "férfi" is a lakásba (kb. Judit francia kiadásban :)) Néha elmenekülök Marishoz, akivel pedig elég csak csöndben egymás mellett feküdni és a plafont bámulni.

Bár mindig van miért panaszkodni, megpróbáljuk megragadni ittlétünk szépségeit, és kiélvezni minden csodát amit itt tapasztalunk, legyen az hétköznapi, vagy nem-mindennapi. Így hát alkottam is egy kis listát azokról a dolgokról, amik feldobják a napjaimat:

Mondello beach - már márciusban!! :)

Mi mással is kezdődhetne a vasárnap reggel, mint egy kiadós reggelivel, ami legalább tízórainak felel meg, ha pontosak akarunk lenni. Végre kisütött a nap, ami a hatalmas erkélyünkre csalogat minket. Bár a reggeli evés-procedúrája csupán tíz percig tart, mégsem akaródzik visszamenni a szobába - órákra kint ragadunk és élvezzük a napsütést. Jövő héttől pedig: vár a tenger!!






Munka előtt, munka után - ekkor az igazi a latte macchiato az egyetem kávézójának teraszán! Giuseppe mosolyogva fogad, mint mindig, és kérdés nélkül hozza már a kávénkat, titokban meghintve egy kis kakaóporral. Az új kedvenc a ginseng-es cappuccino, Marie és én megőrülünk érte.

A másik új szerelem: Grissini. Bazsalikomos, pizzás, sonkás, majorannás, bármi jöhet, csak ropogós legyen! És figyemeztetek mindenkit, hogy jól dugja el előlem... :)

<3 Grissini <3

Cappuccino ginsenggel

A hétköznap esték csendesen telnek, amilyen csendesen csak telhet egy hat-lánnyal-teli lakásban. Hazaérve már az ajtóban megcsap az olasz fűszerek illata, mindenki egy időben, egymást kerülgetve főzi vacsoráját a konyhában. Receptek cserélnek gazdát, tipikus nemzeti étkekkel kedveskedünk egymásnak. Előkerül egy üveg bor, kellemes zene, régi történetek, viccesek, komolyak - itteni kis családunk így zárja a napot.

Hétvégén pedig, bár kimerülten, de erőt véve magunkon, kimozdulunk. A ballarón már messziről üdvözöl minket a pultos, keveri is a Malibu-ananászunkat. Majd mikor már táncra áll a lábunk, meglátogatjuk valamelyik klubot a belvárosban: Lulu, Kalhesa, Palab - nem számít, mert mindenhol jó a zene, hatalmas a tömeg, vidám a hangulat. Természetesen elmaradhatatlan egy legalább félórás olasz-session, melyben minden szám szövegében legalább egyszer szerepelnie kell az amore/felice/ballare/ti voglio bene kifejezéseknek. És az olaszok tombolnak. És énekelnek.
Ám ha egy kis nyugis kikapcsolódásra vágyunk, beülünk egy bárba, ahol élő jazz vagy swing zene szól, és csak átadjuk magunkat a muzsikának.
Kedvenceim a vasárnapi partik, amik itt Palermóban igen népszerűek. Nem múlhat el este program nélkül!

Kalhesa - eredetileg tonhal-konzerv gyár volt, ma egy kulturális egyesület működteti. És igen, ez a könyvtár része, és igen, itt táncolunk a könyvek között mi, entellektüel egyének, mint olyan!

Volt alkalmam pár új dolgot tanulni a helyi szokásokról - igen mókásan hatott, mikor megérkezve (általában bármely) szórakozóhelyre, Marison és rajtam kívül mindenki feketében, vagy legalábbis sötétkékben pózolt. Így nem csodáltam, hogy végigvonulva a rikító pink felsőmben, páran nagy szemeket meresztgettek. Nem tudtam én, hogy ez az íratlan dress-code, kéremszépen.
Francesco barátom nevetett rajtam nagyot - indítványoztam, hogy esetleg fogyasszunk el egy sört, természetesen nem ütköztem ellenállásba az ötletet illetően. Szépen illedelmesen, jó magyar lány módjára beálltam a sorba a kasszánál, mire elhűlt képpel mellém lépett: "Ugye ezt nem gondoltad komolyan?" Mivel nem tudtam reagálni a kérdésre, gyorsan hozzátette a magyarázatot: "Most komolyan, te SORBAN ÁLLSZ, tényleg??" És én éreztem magam hülyének... szóval, legközelebb csak szépen, pofátlanul. Bár az olaszok a tolakodást jópofizásra és ismerkedésre használják, így hát megbocsátható a dolog.

Palab - szerintem megtaláltok a képen...

De hadd meséljek a csütörtöki partiról. Andrea lakótársa ünnepelte születésnapját 'baráti körben', ami egyet tesz azzal, hogy a emberek felét még csak nem is ismerte. Jóféle olasz szokás magaddal vinni a barátaidat akárki házibulijába, meghívás nélkül, rossz érzés nélkül. És sosincs belőle probléma.
Meglepődve tapasztaltuk, hogy még a lépcsőházban sem lehetett hallani a dübörgő zenét és éneklést, ami általános kelléke egy itteni fiesztának. Ehelyett egy dzsemboriba érkeztünk, ahol gyertyafényben zenéltek az ünnepelt tiszteletére - szaxofon, xilofon, tamtam dobok és egyéb hangszerek szóltak. Később megérkeztek a profi zenészek is, és a lágy dallamokról pattogós ír muzsikára váltottak. Új táncokat tanultunk, ismerős-ismeretlennel az új ismeretség örömére együtt táncolt, és abba sem hagytuk egészen hajnalig. Mikor a vendégek fele már hazatért és ismét romantikussá vált a hangulat, körbeültük a fényeket és együtt énekeltük a frissen-tanult szicíliai és az igazi régi nemzetközi dalokat a kihagyhatatlan Beatles-Yesterday-jel indítva.
Katt a képekre a teljes méretért!

Szombaton másféle kikapcsolódásra vágytam - Marissal ellátogattunk egy lovasiskolába, és megismerkedtünk Francescóval (istenem, rengeteg van belőlük), az ottani lovasoktatóval. Ugyanis kacérkodom a gondolattal, hogy újra elkezdek lovagolni. Bár egy kukkot sem értettem az instrukciókból, amit a tanítványainak kiabált a karám egyik sarkából a másikba, kihívásként élem meg a dolgot és legalább bővítem a szókincsemet egy-két szakszóval :)
Jó volt egy kicsit ismét visszatérni a természetbe, megsimogatni a picurka shetland póni kobakját, belélegezni a friss széna illatát, megmosolyogni a kölyökkutyákat, akik épp órát vettek a pálya melletti kutyaiskolában.

EOS lovasklub

De a legújabb projekt az utazás: májusra igen olcsó repülőjegyeket találtunk, bár úti célt még nem választottunk. Málta, Bologna, Nápoly és környéke - Capri, Positano és az Amalfi-part jöttek egyenlőre szóba. Ám előbb Salvit látogatom meg márciusban Leccében :) Szóval, lassan pakolom a bőröndöm egy újabb útra!

Málta

Amalfi-part

Manarola

Bologna

Salento (Torre Chianca)

Porto Cesareo (Salento)

Busójárás helyett

Bár az önkéntes élete nem csupán móka és kacagás, új embereket költöztetnek be a lakásodba kérdezés nélkül, három hét alatt sem sikerül megszerelni a bojlert, és nincs egy szabad pillanat sem, amikor kicsit egyedül lehetnél, azért kijut a jóból is. Bár megedződünk, az biztos. És nagyra is növünk a véget nem érő esőzésben. Így kihasználva minden tavaszra utaló, reménykeltő pillanatot, kiszökünk a lakásból.

Hohóó! Űzzük el a telet, jöjjön végre Tavasz-anyó!! Nonna, nonna!!! :)

A hétvégi karnevált mi sem dobhatta volna fel jobban, mint a ragyogó napsütés, ami végre úgy döntött, Palermóra is ráragyog! Lassan három hét eső után (és nem kevesebb mint három szél-törte esernyő után) végre ideje volt egy kis D-vitamint szívni. Végre kimozdulni a lakásból, elmenekülni kicsit Palermóból. Hát vonatra szálltunk, és kikötöttünk Termini Imerese-ben.

A kilencvenes évekbeli majális-hangulatot árasztó kirakodóvásár lassan, de biztosan gyűjtötte magába az embereket. Amilyen nyugodt, kandírozott-almát-szopogató, totyogva-sétáló-minden-árusnál-megálló sebességgel indultunk, úgy gyorsultak fel az események a négyórai felvonulás kezdetével.

Mivel mind kicsik-nagyok halálosan komolyan vették a jelmez szerepét, mi is maskara mögé bújtunk Marissal - gyönyörű pávatollas álarc került mindkettőnkre. Pár órára ismét gyermekek voltunk - sikítva szórtuk egymás hajába a konfettit, szerpentin spray-vel kergetőztünk-nevetgéltünk, miközben apa nyakában ülő, micimackónak öltözött apróságok vágtak kupán kevésbé apró felfújható bunkósbotjaikkal.

Amint a karneváli szekerek megindultak, a rendezők a kordon mögé tessékeltek mindenkit, és onnan csodálhattuk, ahogy elvonul előttünk a Szépség és a Szörnyeteg egész kíséretével, Mario a hercegnőjét kergetve, akit egy hatalmas szamár-óriás követett. De ezután jött csak a java! Dionüszosz osztogatta idei borát az egyik szekérről; Darióval versenyt futva kergettük a kocsit - harmadik alkalommal már régi ismerősként üdvözöltek minket.

Egészen este hétig mulattunk az ízek, színek, fények és zene bűvöletében. Az egész napos fergeteg után jó volt végre hazatérni és ágyba dőlni, és ezzel a hétvége már véget is ért...

Ínyencség estére

Mielőtt még azt hinnétek, hogy eltűntem vagy titokban férjhez mentem egy olasz dzsigolóhoz, akinek piszkos üzleti ügyei miatt Mexikóba kellett szöknünk, megnyugtatlak titeket: nem kell mentőakciót szervezni vagy Szuperment értem küldeni, elég ha egy nagy láda Túró Rudival meg hurka-kolbásszal megdobtok! Kedves családom lelkiekben támogat és néha elmeséli, hogy milyen volt a disznóvágás, meg hogy mik is kerültek az asztalra utána, így hát nem volt más választásom, a nyálcsorgatás miatt/helyett nekem is ide kellett varázsolnom egy kicsit a hazai ízekből.

Szerencsére ebben segítségemre van az orosz boltocska, amit egy igazi kontyos-vörösre rúzsozott vérbeli ruszki asszonka futtat. Bár néha napokat kell várni, hogy megérkezzen a tejföl-szállítmány, azért megteszi.
Így hát sikeresen elkészült a nagy adag hortobágyi húsos palacsinta - ugyanis kedves Liberás kollégáink voltak hozzánk hivatalosak vacsorára. Mellé egy testes fehérbor a maffiatagoktól elkobzott földekről - mennyei ízek egy kis hozzáadott plusz belső értékkel!

borozgatánk

Ha már evésről van szó, néha-néha bemutatom olasz-magyar szakácstudományom másoknak is - Laura, a francia lakótársam hazautazott egy időre családi okok miatt, így hát búcsúvacsorát szerveztünk a CESIE kollégákkal és mentorokkal. (Jó tanács: ha bármi elromlik/eltörik/hiányzik a lakásból és nem ugrálnak érte, hogy megjavítsák/beszerezzék, rendezz vacsorát a felelősöknek, és vezesd őket körbe a lakásban, különösen kitérve a megjavítani kívánt pontokra, avagy vesztegesd meg őket heti süteményadaggal, amennyiben megjavítják a sütőt.) Az estét így Dóri-féle olaszos tésztasalátával nyitottuk, majd jóféle magyaros somlóival zártuk. Hozzáadott cukor nélkül, haha, mivel itt alapból minden hozzávaló tartalmaz cukrot, sőt, a sütőpor(!) például vaníliás cukorral van édesítve! Az olaszok meghalnak az édességért, habár sütni nem tudnak. Higgyétek el, jól megy itt a cukrászdáknak. Meg a diabétesz-specialistáknak is, gondolom.

ilyen kis cuki sapkás bácsik szolgálnak ki a cukrászdában :)  

Most biztos magatok elé képzeltek plusz 15 kilóval, de ne aggódjatok, mert belekezdtem az egyik "egyéni projektembe": rendszeresen aerobic órákat tartok a többieknek. Heti két-háromszor összejövünk a nagyszobában, régiek-újak fiúk-lányok, általában legalább 5 fővel, és jól megizzadunk. Aztán meg szellőztetünk. Egy dolog bánt csak, hogy nincsenek még megfelelő eszközeim, de valamelyik vasárnap meglátogatjuk a helyi feketepiacot, és beszerzünk minden hasznosíthatót ;)

így kínzom a népet... az angol szakszöveg annyira még nem megy XD

Minden vasárnap hajnali 4:30-5:00 körül az óváros szívében nyílik egy hosszú utca, megrakva mobil asztalokkal, azokon pedig - mondjuk ki - lopott szerzeményekkel, vevőre várva. A rendőrség direkt elkerüli ezt a helyet - ennyit a korrupcióról. Éjszakánként pedig illegális lóversenyekre készülnek és itt edzik a lovaikat; patadobogás és árusok kiabálása váltja egymást estéről nappalra.

Persze nem csak móka és kacagás az élet, hajaj, van ám kemény munka! A kollégáim nagy részével szörnyű dolgozni, minden meeting végén kiosztjuk a feladatokat egymás között, és mivel rajtam kívül senki, de senki nem készül a következő találkozóra, és emellett roppant ügyesen tudnak órákon keresztül beszélni a semmiről, nem haladunk semerre, csak a hajamat tépem este, hogy megint nyolckor érek haza, és megint nem ért semmit a munkám. De pozitívan állok mindenhez - legalább kutató munkát végzek, és új dolgokat tanulok, ha ők nem is, legalább én gazdagodtam valamivel.
Salvi hatalmas segítségemre van - rendszeresen beszélünk, anyagokat küld a projektekkel kapcsolatban, amiket szeretnék megvalósítani, megosztja velem az eddigi tapasztalatait, és mindenek felett tartja bennem a lelket... és megtöri a már-már kialakulóban lévő sztereotípiát, hogy az olaszokkal lehetetlen együtt dolgozni :)

Végre elkészült a hivatalos EVS blogunk! Az első cikkemet, a Moltivolti Capovolti bemutatását itt olvashatjátok (angol nyelven)! 

Laurával és Nicoval befejeztük az első feladatunkat: elkészítettük a Libera első komolyabb angol nyelvű brossúráját. Nagyon büszkék vagyunk magunkra, mert szerintem mind dizájn, mind szöveg téren egy szépséget alkottunk :) De az őszinte vélemény joga a tiétek!
Innen le tudjátok tölteni! (Ha nem sikerülne, légyszi írjátok meg kommentben! A minőség sajnos nem túl jó a feltöltés miatt, de majd viszek haza eredeti példányt mutatóba ;))

Az Univerzum mozgásba lendült, és végre megvilágította előttem az utat, legalábbis a következő pár lépést... De erről majd akkor, ha már minden hivatalossá vált... ;)

Bolond lyányaimmal :)