EVS in Palermo: És már négy hónapot tudunk a hátunk mögött...

Nehéz eldönteni, hogy ezt a négy hónapot milyen dimenzióban is éltük meg. Egyik percben egy pillanatnak tűnik, máskor pedig úgy érezzük, már évek múltak el azóta, hogy megérkeztünk.

Talán így az EVS szolgálat fele felé közeledve kicsit leül az ember, és összegzi magában a dolgokat. Rendbe teszi a gondolatait, és mérlegeli az eddig történt eseményeket.

Az elmúlt pár hétben nem mondhatnám, hogy túl pozitív véleményem volt az itteni dolgokról. Hiába élvezem az olasz 'lazaság' előnyeit a mindennapokban, munka terén igen bosszantó ez a habitus. Csak lassan lehet haladni előre, és olyan ütemben, hogy egy projektet dupla annyi idő kivitelezni, mint azt a józan ész diktálná, vagy esetleg szeretnek belefogni valamibe, amin heteket dolgozok, majd elfelejtődik a dolog, vagy meggondolják magukat és inkább hagyják a fenébe az egészet.
Mivel nem volt ínyemre ez az attitűd, én is kezdtem egyre inkább elveszteni a motivációm, ami ilyen körülmények között érthetőnek tűnik. Két helyen dolgozni, és mellette még egy saját projektet is vinni - teljes energiaveszteség. Itt az ideje kissé újra-rendezni a dolgokat, és jövő hónaptól más módszert kitalálni. Például olyan emberekkel dolgozni, akik hajlandóak is koncentrálni és munkálkodni végre valami konkrét dolgon.

A legnagyobb probléma azonban még mindig a lakhatási körülményekből adódik - márciusban beköltöztetnek hozzánk még egy lányt. Már így sincs senkinek semmiféle személyes tere itthon, próbálunk elmenekülni a lakásból, csak hogy kicsit magunk lehessünk, ami azért valljuk be, mégsem olyan kényelmes. Egy szobát megosztani valakivel egyáltalán nem olyan szörnyű, mint eleinte gondoltam, de egy konyhán és másfél-fürdőszobán osztozni hat másik lánnyal, már inkább tűnik kihívásnak.

A hangulat igen változó ezekben az időkben, de szerencsés vagyok, hogy Marie a szobatársam, akivel nagyon jól megértjük egymást, és bármikor bármiről lehet vele beszélni. Végre a francia Laura is hazatért hozzánk, így megérkezett a "férfi" is a lakásba (kb. Judit francia kiadásban :)) Néha elmenekülök Marishoz, akivel pedig elég csak csöndben egymás mellett feküdni és a plafont bámulni.

Bár mindig van miért panaszkodni, megpróbáljuk megragadni ittlétünk szépségeit, és kiélvezni minden csodát amit itt tapasztalunk, legyen az hétköznapi, vagy nem-mindennapi. Így hát alkottam is egy kis listát azokról a dolgokról, amik feldobják a napjaimat:

Mondello beach - már márciusban!! :)

Mi mással is kezdődhetne a vasárnap reggel, mint egy kiadós reggelivel, ami legalább tízórainak felel meg, ha pontosak akarunk lenni. Végre kisütött a nap, ami a hatalmas erkélyünkre csalogat minket. Bár a reggeli evés-procedúrája csupán tíz percig tart, mégsem akaródzik visszamenni a szobába - órákra kint ragadunk és élvezzük a napsütést. Jövő héttől pedig: vár a tenger!!

Munka előtt, munka után - ekkor az igazi a latte macchiato az egyetem kávézójának teraszán! Giuseppe mosolyogva fogad, mint mindig, és kérdés nélkül hozza már a kávénkat, titokban meghintve egy kis kakaóporral. Az új kedvenc a ginseng-es cappuccino, Marie és én megőrülünk érte.

A másik új szerelem: Grissini. Bazsalikomos, pizzás, sonkás, majorannás, bármi jöhet, csak ropogós legyen! És figyemeztetek mindenkit, hogy jól dugja el előlem... :)

<3 Grissini <3

Cappuccino ginsenggel

A hétköznap esték csendesen telnek, amilyen csendesen csak telhet egy hat-lánnyal-teli lakásban. Hazaérve már az ajtóban megcsap az olasz fűszerek illata, mindenki egy időben, egymást kerülgetve főzi vacsoráját a konyhában. Receptek cserélnek gazdát, tipikus nemzeti étkekkel kedveskedünk egymásnak. Előkerül egy üveg bor, kellemes zene, régi történetek, viccesek, komolyak - itteni kis családunk így zárja a napot.

Hétvégén pedig, bár kimerülten, de erőt véve magunkon, kimozdulunk. A ballarón már messziről üdvözöl minket a pultos, keveri is a Malibu-ananászunkat. Majd mikor már táncra áll a lábunk, meglátogatjuk valamelyik klubot a belvárosban: Lulu, Kalhesa, Palab - nem számít, mert mindenhol jó a zene, hatalmas a tömeg, vidám a hangulat. Természetesen elmaradhatatlan egy legalább félórás olasz-session, melyben minden szám szövegében legalább egyszer szerepelnie kell az amore/felice/ballare/ti voglio bene kifejezéseknek. És az olaszok tombolnak. És énekelnek.
Ám ha egy kis nyugis kikapcsolódásra vágyunk, beülünk egy bárba, ahol élő jazz vagy swing zene szól, és csak átadjuk magunkat a muzsikának.
Kedvenceim a vasárnapi partik, amik itt Palermóban igen népszerűek. Nem múlhat el este program nélkül!

Kalhesa - eredetileg tonhal-konzerv gyár volt, ma egy kulturális egyesület működteti. És igen, ez a könyvtár része, és igen, itt táncolunk a könyvek között mi, entellektüel egyének, mint olyan!

Volt alkalmam pár új dolgot tanulni a helyi szokásokról - igen mókásan hatott, mikor megérkezve (általában bármely) szórakozóhelyre, Marison és rajtam kívül mindenki feketében, vagy legalábbis sötétkékben pózolt. Így nem csodáltam, hogy végigvonulva a rikító pink felsőmben, páran nagy szemeket meresztgettek. Nem tudtam én, hogy ez az íratlan dress-code, kéremszépen.
Francesco barátom nevetett rajtam nagyot - indítványoztam, hogy esetleg fogyasszunk el egy sört, természetesen nem ütköztem ellenállásba az ötletet illetően. Szépen illedelmesen, jó magyar lány módjára beálltam a sorba a kasszánál, mire elhűlt képpel mellém lépett: "Ugye ezt nem gondoltad komolyan?" Mivel nem tudtam reagálni a kérdésre, gyorsan hozzátette a magyarázatot: "Most komolyan, te SORBAN ÁLLSZ, tényleg??" És én éreztem magam hülyének... szóval, legközelebb csak szépen, pofátlanul. Bár az olaszok a tolakodást jópofizásra és ismerkedésre használják, így hát megbocsátható a dolog.

Palab - szerintem megtaláltok a képen...

De hadd meséljek a csütörtöki partiról. Andrea lakótársa ünnepelte születésnapját 'baráti körben', ami egyet tesz azzal, hogy a emberek felét még csak nem is ismerte. Jóféle olasz szokás magaddal vinni a barátaidat akárki házibulijába, meghívás nélkül, rossz érzés nélkül. És sosincs belőle probléma.
Meglepődve tapasztaltuk, hogy még a lépcsőházban sem lehetett hallani a dübörgő zenét és éneklést, ami általános kelléke egy itteni fiesztának. Ehelyett egy dzsemboriba érkeztünk, ahol gyertyafényben zenéltek az ünnepelt tiszteletére - szaxofon, xilofon, tamtam dobok és egyéb hangszerek szóltak. Később megérkeztek a profi zenészek is, és a lágy dallamokról pattogós ír muzsikára váltottak. Új táncokat tanultunk, ismerős-ismeretlennel az új ismeretség örömére együtt táncolt, és abba sem hagytuk egészen hajnalig. Mikor a vendégek fele már hazatért és ismét romantikussá vált a hangulat, körbeültük a fényeket és együtt énekeltük a frissen-tanult szicíliai és az igazi régi nemzetközi dalokat a kihagyhatatlan Beatles-Yesterday-jel indítva.
Katt a képekre a teljes méretért!

Szombaton másféle kikapcsolódásra vágytam - Marissal ellátogattunk egy lovasiskolába, és megismerkedtünk Francescóval (istenem, rengeteg van belőlük), az ottani lovasoktatóval. Ugyanis kacérkodom a gondolattal, hogy újra elkezdek lovagolni. Bár egy kukkot sem értettem az instrukciókból, amit a tanítványainak kiabált a karám egyik sarkából a másikba, kihívásként élem meg a dolgot és legalább bővítem a szókincsemet egy-két szakszóval :)
Jó volt egy kicsit ismét visszatérni a természetbe, megsimogatni a picurka shetland póni kobakját, belélegezni a friss széna illatát, megmosolyogni a kölyökkutyákat, akik épp órát vettek a pálya melletti kutyaiskolában.

EOS lovasklub

De a legújabb projekt az utazás: májusra igen olcsó repülőjegyeket találtunk, bár úti célt még nem választottunk. Málta, Bologna, Nápoly és környéke - Capri, Positano és az Amalfi-part jöttek egyenlőre szóba. Ám előbb Salvit látogatom meg márciusban Leccében :) Szóval, lassan pakolom a bőröndöm egy újabb útra!