Keresés ebben a blogban

2012. február 12., vasárnap

Ínyencség estére

Mielőtt még azt hinnétek, hogy eltűntem vagy titokban férjhez mentem egy olasz dzsigolóhoz, akinek piszkos üzleti ügyei miatt Mexikóba kellett szöknünk, megnyugtatlak titeket: nem kell mentőakciót szervezni vagy Szuperment értem küldeni, elég ha egy nagy láda Túró Rudival meg hurka-kolbásszal megdobtok! Kedves családom lelkiekben támogat és néha elmeséli, hogy milyen volt a disznóvágás, meg hogy mik is kerültek az asztalra utána, így hát nem volt más választásom, a nyálcsorgatás miatt/helyett nekem is ide kellett varázsolnom egy kicsit a hazai ízekből.

Szerencsére ebben segítségemre van az orosz boltocska, amit egy igazi kontyos-vörösre rúzsozott vérbeli ruszki asszonka futtat. Bár néha napokat kell várni, hogy megérkezzen a tejföl-szállítmány, azért megteszi.
Így hát sikeresen elkészült a nagy adag hortobágyi húsos palacsinta - ugyanis kedves Liberás kollégáink voltak hozzánk hivatalosak vacsorára. Mellé egy testes fehérbor a maffiatagoktól elkobzott földekről - mennyei ízek egy kis hozzáadott plusz belső értékkel!

borozgatánk
Ha már evésről van szó, néha-néha bemutatom olasz-magyar szakácstudományom másoknak is - Laura, a francia lakótársam hazautazott egy időre családi okok miatt, így hát búcsúvacsorát szerveztünk a CESIE kollégákkal és mentorokkal. (Jó tanács: ha bármi elromlik/eltörik/hiányzik a lakásból és nem ugrálnak érte, hogy megjavítsák/beszerezzék, rendezz vacsorát a felelősöknek, és vezesd őket körbe a lakásban, különösen kitérve a megjavítani kívánt pontokra, avagy vesztegesd meg őket heti süteményadaggal, amennyiben megjavítják a sütőt.) Az estét így Dóri-féle olaszos tésztasalátával nyitottuk, majd jóféle magyaros somlóival zártuk. Hozzáadott cukor nélkül, haha, mivel itt alapból minden hozzávaló tartalmaz cukrot, sőt, a sütőpor(!) például vaníliás cukorral van édesítve! Az olaszok meghalnak az édességért, habár sütni nem tudnak. Higgyétek el, jól megy itt a cukrászdáknak. Meg a diabétesz-specialistáknak is, gondolom.

ilyen kis cuki sapkás bácsik szolgálnak ki a cukrászdában :)  
Most biztos magatok elé képzeltek plusz 15 kilóval, de ne aggódjatok, mert belekezdtem az egyik "egyéni projektembe": rendszeresen aerobic órákat tartok a többieknek. Heti két-háromszor összejövünk a nagyszobában, régiek-újak fiúk-lányok, általában legalább 5 fővel, és jól megizzadunk. Aztán meg szellőztetünk. Egy dolog bánt csak, hogy nincsenek még megfelelő eszközeim, de valamelyik vasárnap meglátogatjuk a helyi feketepiacot, és beszerzünk minden hasznosíthatót ;)

így kínzom a népet... az angol szakszöveg annyira még nem megy XD


Minden vasárnap hajnali 4:30-5:00 körül az óváros szívében nyílik egy hosszú utca, megrakva mobil asztalokkal, azokon pedig - mondjuk ki - lopott szerzeményekkel, vevőre várva. A rendőrség direkt elkerüli ezt a helyet - ennyit a korrupcióról. Éjszakánként pedig illegális lóversenyekre készülnek és itt edzik a lovaikat; patadobogás és árusok kiabálása váltja egymást estéről nappalra.


Persze nem csak móka és kacagás az élet, hajaj, van ám kemény munka! A kollégáim nagy részével szörnyű dolgozni, minden meeting végén kiosztjuk a feladatokat egymás között, és mivel rajtam kívül senki, de senki nem készül a következő találkozóra, és emellett roppant ügyesen tudnak órákon keresztül beszélni a semmiről, nem haladunk semerre, csak a hajamat tépem este, hogy megint nyolckor érek haza, és megint nem ért semmit a munkám. De pozitívan állok mindenhez - legalább kutató munkát végzek, és új dolgokat tanulok, ha ők nem is, legalább én gazdagodtam valamivel.
Salvi hatalmas segítségemre van - rendszeresen beszélünk, anyagokat küld a projektekkel kapcsolatban, amiket szeretnék megvalósítani, megosztja velem az eddigi tapasztalatait, és mindenek felett tartja bennem a lelket... és megtöri a már-már kialakulóban lévő sztereotípiát, hogy az olaszokkal lehetetlen együtt dolgozni :)

Végre elkészült a hivatalos EVS blogunk! Az első cikkemet, a Moltivolti Capovolti bemutatását itt olvashatjátok (angol nyelven)! 

Laurával és Nicoval befejeztük az első feladatunkat: elkészítettük a Libera első komolyabb angol nyelvű brossúráját. Nagyon büszkék vagyunk magunkra, mert szerintem mind dizájn, mind szöveg téren egy szépséget alkottunk :) De az őszinte vélemény joga a tiétek!
Innen le tudjátok tölteni! (Ha nem sikerülne, légyszi írjátok meg kommentben! A minőség sajnos nem túl jó a feltöltés miatt, de majd viszek haza eredeti példányt mutatóba ;))

Az Univerzum mozgásba lendült, és végre megvilágította előttem az utat, legalábbis a következő pár lépést... De erről majd akkor, ha már minden hivatalossá vált... ;)
Bolond lyányaimmal :)

1 megjegyzés:

  1. Szia!
    Kár, hogy nem lapozhatóak a képek a http://www.cesie.org/ oldalon.
    A blogod rendszeres olvasója vagyok, sőt a sajátomban is kitettem.
    Henriknek ne mondd!

    VálaszTörlés