A felkészülés és a meetingek, brainstorming-ok ideje lejárt, és elérkezett az a pont, amikor már 'tényleg' csinálni kellett valamit. Nem is olyan egyszerű gyakorlatba ültetni azt, ami elméletben oly tökéletesen működik. Átmenetileg beköltöztem a CESIE-be, és ki sem mozdultam onnan, amíg minden a helyén nem volt.
Majd elérkezett a nagy nap...
Egy hétfő délutánnal kezdődött a tréningem, a kötelező csapatépítés és ismerkedés után nekiláttunk a résztvevőkkel, hogy különböző non-formal activities-en keresztül (az már szomorú, ha google fordítót kell használnom a magyarhoz, igaz?) együtt fedezzük fel a palermói valóságot, az itt élő bevándorlók történeteit és helyzetét. Az utolsó két nap a városban készítettek fotókat a témával kapcsolatban, amikről aztán a záró napokon prezentációt tartottak. Most készülünk éppen a holnapi kiállításunkra!Az angol beszámolót itt találjátok, sajnos épp lusta vagyok részletezni az eseményeket...
Mivel már a második hétvégém telt azzal zsinórban, hogy különböző programokon kellett részt vennem munka végett, úgy gondoltam, itt az ideje meglátogatni távoli cyber-ismerősömet: Esztert, aki Agrigento környékén önkénteskedik. Ideje volt már személyesen is találkoznunk!
Marissal útra keltünk, és mivel csodák csodájára még volt is közvetlen busz Campobello di Licata-ba (nem jellemző ám ez az olasz tömegközlekedésre), kb. három óra döcögés után meg is érkeztünk egy szombat délután.
Az első dolog, ami megfogott minket: a csönd és nyugalom! Az egyetlen dolog, ami hiányzik Palermóból. Itt volt hát egy tökéletes hétvége előttünk.
Eszterék hárman vannak önkéntesek, Anna Örményországból és egy lett srác (vagy litván, mindig keverem) laknak vele egy fedél alatt. A lányokkal délután városnéző körútra mentünk - körbejártuk a parkokat és tereket, és meglátogattuk a város híres festőjének Dante-parkját, ahol az író Isteni Színjátékát keltette életre.
Este természetesen kötelező programként a bárban kötöttünk ki, ugyanis BL döntő mérkőzés volt, na meg Eszternek fájt a torka, és pálinka híján valami erőset kellett innia, mi meg úgy gondoltuk, támogatjuk - hiszen ugye ökör iszik magában.
Másnap korán keltünk, mivel a WWF természeti parkjába, a Torre Salsa-ba szervezett nekünk programot Willy, az önkéntesek koordinátora. Kissé kalandos volt a túra és extrém a fel- lemászás, de megérte - elég ha a képek beszélnek.
 |
| Torre Salsa |
Később egy másik parkba kocsikáztunk át, és előkerült a piknikes kosár. Jó olasz módjára faltuk az olívabogyót, sajtot, szárított paradicsomot és társaikat, majd elsétáltunk a tengerparthoz meditálni.
Végül utolsó állomásként a Scale dei turchi-t másztuk meg - a "törökök lépcsőit".
 |
| Scale dei turchi |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése