Folytatás következik -->

A szerdai napom intézkedéssel telt. Reggel bementem az irodába Laura-val, a francia lakótársunkkal, és leadtam a hiányzó papírokat a bankkártyához. Remélhetőleg már megkaptam a pénzem, még nem néztem meg.

Darioval, az albérletekért és pénzügyi dolgokért felelős emberkével próbáltunk egyeztetni a hiányzó ill. hibás dolgokkal kapcsolatban, de látszott, hogy már elege van, semmi sem működik, mind a tizenöten a nyakára járunk. Tudom, hogy sok a dolga, de a szükséges dolgokat pl. internet, meg mondjuk világítás a szobánkba, csak nem kéne elsunnyogni. Ja igen, internet még egy hétig nincs... remélem, mire hazajövök Catania-ból, minden tuttifrutti számörláv lesz.

Hazafelé bevettem magam az 1-eurós boltba, ahol tényleg minden 1 euró! (Nem ám úgy, mint a 100Ft-os bolt otthon, ahol tuti semmit nem találsz 100 ft-ért.) Most már van saját bögrém, kancsóm, kávés poharam, meg mindenféle ami ahhoz kell, hogy kicsit otthonosabban érezzem magam. Ja igen, a cipőcském még nem is láttátok :) (Amúgy meg kell mondjam, nagy lelkierő kell hozzá, hogy ne költsem minden pénzem cipőkre, mert már felfedeztem jó pár olcsó boltot :))

Ebédre megint tésztát ettem, mert annyit főztem hétfőn, hogy egész héten azt fogom enni. Lassan össze kéne állítani valami receptkönyvet tészta-mentes ételekkel tele... mert itt mindig az az első, ami az ember eszébe jut (meg amit a pénztárca is bír...)

Délután fél háromra mentem a Libera-ba, ahol Giro-val találkoztam. Csak úgy mellékesen, sikeresen elkapott az eső. Az utcai árusok rögtön kipakolták az eladó esernyőket, de két eurót sokalltam érte (a piacon kapok egyért is). Mókásak amúgy, mert mikor már nagyon elkezdett szakadni, az utcákat rótták és ajánlgatták a portékájukat, de hirtelen nagyon felment az esernyők ára, négy euró volt a legolcsóbb. Inkább áztam picit... na meg szórakoztattam a helyieket, ahogy a táskámmal egyensúlyozva megpróbáltam elcsúszkálni  a boltig a macskaköveken. Kell vennem egy gumicsizmát.

Szóval, Giroval elmentünk egy iskolába, ahol a maffiáról tartott előadást. Két óra alatt úgy elfáradtam, mivel nagyon kellett koncentrálnom, hogy megértsem, mit mond. Főleg, hogy még a diákok is kritizálták, hogy túl gyorsan beszél. Hajrá, én! Amúgy tetszett a program, a diákok is nagyon érdeklőek voltak. Szerencsére utána hazavitt kocsival, mert még mindig esett.

Gyorsan bevásároltam a mellettünk lévő boltban, és hát mit találtam: magyar szalámi!! És nem utánzat, tényleg az! Egy kis hazai íz :)

Este összekaptuk magunkat Marie-val, és átugrottunk a többiekhez. Nekiindultunk valami olcsó pizzériát keresni, aminek eredményeképp 7 eurót fizettem egy sonkás pizzáért. Ami megjegyzem, nem olcsó, csak már meguntuk a mászkálást. Jó tanács: rendelj pizzát otthonról! Itt ha beülsz valahova, még plusz minimum 1 eurót felszámolnak a "kiszolgálásért". Szóval, ha kérdezik, hogy "al tavolo?", mondd, hogy "no, portare via!" (elviszem).

Még ittunk egy sört a Bocceria-n, 11 felé pedig hazaindultunk. Ami azért volt mókás, mert hatalmas vihar készülődött. Mivel fél órára lakunk a többiektől, természetesen utol is ért. Behúzódtunk a rendőrséghez fél úton (jól ki is röhögtek szerintem az ügyeletesek...), majd negyed óra múlva, az elemekkel harcolva, újra elindultunk. Miután két autó egymás után úgy szembefröcskölt, ahogy azt csak filmekben szokás, feladtam, és inkább áztam.

A másnapot alig vártam, mert az ingyen konyhára mentünk segíteni, amiről mindenki ódákat zengett, hogy milyen jó a kaja, megtanítanak főzni stb. Ehhez képest egész nap mosogattam az 50 literes edényeket... Na jó, legalább ebédre nem tésztát kellett ennem (hazudok, mert az volt az előétel, de aztán!).

Egy baj van csak ezzel a kajával: túl sokat kell dolgozni vele hogy eljuss az ehető fázisig. :P

Most épp Amy-éknél lopom a netet, illetve Fabioval (a tulajjal) egyeztettem az esti programról, mivel ő is megy arra a jazz-koncertre, ahova a CS palermói csoport hívott minket. Most irány az iroda az ediggi 'tréning' napok zárását átbeszélni, aztán, hajrá!