...nem habos torta.

Kiakadás, első fázis…

Hiába telt jól a mai napom (november 7.), estére sikerült kicsit kikészülnöm. A lakás amennyire jónak tűnt az elején, annyira lerobbant. Tegnap este 2 órán át takarítottam a fürdőszobát, valamilyen savval, ami csak úgy gőzölgött, és még nem értem a végére. Ekkor még nem is volt probléma, de ma meg a konyhai lefolyóval harcoltam, mivel a víz szívesebben marad a csapban, mint hogy lefolyjon. Eredmény: semmi. Mérgemben újra nekiestem a fürdőszobának, ahol kiderült, hogy a tussal ugyan ez a probléma. Na meg hogy annyira vízköves a zuhany feje, hogy mindenfelé hord, csak egyenesen nem. Ezt is feladtam egy idő után. Ja, internet persze még mindig nincs. Felhívtam a tulajt, azt mondta, az irodával kell beszélni, de majd szól nekik, meg visszahív. Kérdeztem a netről, de nem értette, mit akarok.

Végül betoppant egy húsz perc múlva, és felvilágosított minket, hogy az internetet a CESIE intézi, csakúgy, mint minden mást, ami az albérlettel kapcsolatos. Félre ne értsétek, nagyon rendes a pasas, csak mondjuk én nem adnék ki ilyen állapotban egy albérletet. Vagy mondjuk a Cesie helyében nem bólintanék rá, hogy így kiveszem. Úgy hogy most segít nekünk intézkedni, de úgy néz ki, az irodába kell járkálnunk reklamálni. (Később - voltam az irodában intézkedni, eredmény: mindenki a másikra mutogat. A főbérlő az egyesületre, ők a főbérlőre, valaki a mentorra, mások meg ránk, hogy ez a mi problémánk. Happy, happy!)

Ennek ellenére egyébként az elmúlt két nap igen jól telt, tegnap a nyelviskolában kezdtem - másfél órás írásbeli teszt, aztán egy pár perces beszélgetés. Végül arra jutottak, hogy betesznek először a középhaladó csoportba, mert kértem őket, hogy valami könnyebbel kezdhessem J De a vizsgáztató szerint pár hét után jó lenne, ha átmennék a haladóba.

Délre végeztem is, felugrottam a többiekhez, megebédeltünk, aztán Nicoval és Tiiuval elindultunk a Libera-ba. Bár háromtól dolgoztunk volna, mivel törölték az előadást az iskolában, a bolt pedig csak négykor nyitott, leültünk kicsit napozni a térre. Még bedobtunk egy kávét, én pedig végre megkóstolhattam a híres cannoli-t. Nem vagyok édesszájú, de ez isteni volt!!

A Liberában Maria Elena fogadott minket, ő lesz értünk a felelős. Mivel igazából az iskolába kellett volna mennünk egy workshopra, nem nagyon tudtak velünk mit kezdeni. Inkább csak egyeztettünk, hogy mikor, kinek kellene jönni, milyen lehetséges feladatokra gondoltak. Végül érkezett egy középiskolás csoport, és beültünk velük meghallgatni egy előadást. (Az emeleten van a bolt, az alagsorban egy előadóterem, illetve az irodák.) Egy óránál többet biztos nem voltunk ott.

Este mindenki hulla volt, még átmentem picit a via Divisire, majd hazajöttem „vécét pucolni”. Közben ide költözött Marie, az egyik osztrák lány, mert innen közelebb van a munkahelye. Ő lett a szobatársam J Örülök neki, mert így is úgy is kaptam volna valakit magam mellé, vele meg eléggé egy hullámhosszon vagyunk. Amúgy is imádom, mikor egy pohár bortól fejre áll :D

Ma 9.30-tól a Moltivoltiban kellett lennem. Mivel Johhny-ra, az egyesület elnökére várni kellett, beültünk Tiiuval egy kávéra. Majd megérkezett a főnök, és hosszú beszámolót tartott arról, hogy mivel is foglalkoznak. Büszke voltam magamra, mert végig olaszul beszéltünk, azaz én azért pár angol szót belekevertem természetesen, de értettem mindent. Johnny szerint annyira beszélek olaszul, mint ő angolul, ami azért szerintem egész jó :D Amúgy megér majd egy külön bejegyzést az egyesület tevékenysége.

Később átmentünk Tiiuval a lakásába, mert kellett a net anyagot gyűjteni. Kaptam tőle pár hand-outot angolul is. Olyan fél három körül leléptem, és elmentem a Giardino di Madre Teresa-ba, az oviba, ahol Amy és Verena dolgoznak.

Nagyon cukik a gyerekek, de nem lehet rajtuk kiigazodni… amint beléptem, az egyik megrohamozott, és el nem akarta volna engedni a lábamat, de ahogy megkérdeztem, hogy hogy hívják, megnémult J
Verena éppen végzett, úgy hogy beültünk egy kávéra (ma már a harmadik…). Péntekre szülinapi partit tervezünk Reme-nek (az én mamasita-m, Laura spanyol kiadásban J), illetve csütörtökön a Couch Surfing-esek (továbbiakban CS) terveznek egy találkát valami koncerten, úgy hogy valószínű oda is ellátogatunk.

Még vásároltam pár dolgot a piacon az albérletbe, és hazasétáltam. Majd kezdődött a pokoljárás… először Tiiu hívott, hogy még kell valami papír a bankkártyámhoz, addig nem tudnak pénzt utalni. Ami azért szuper, mert kemény 15 euróm maradt, ahhoz, amit apu utalt, nem szeretnék hozzányúlni. Sebaj, holnap ezzel kezdem. Majd a működésre nem hajlandó háztartási berendezések akartak az őrületbe kergetni… Azért most már így a bejegyzés végére érve egész megnyugodtam, mert a tulaj tényleg nagyon jó fej volt, a többiek is hazaértek közben, és Nico is hívott, hogy talán kimozdulhatnánk, addig sem foglalkozok ezekkel a hülyeségekkel. Akármennyire is bosszantó, azért mégis csak ennyi legyen a legnagyobb problémánk J

Ps. Fény derült a titokra: a reggelente ordítozó emberke nem részeg, hanem salátát árul, és erre igyekszik felhívni mindenki figyelmét. Tiiu szerint dobáljuk meg zöldséggel, hátha érti a tréfát…