Túl az első hónapon…

Elmaradásom oka, hogy egy hétig Catania-ban voltam az On-Arrival tréningen, ahol a csigalassú wifi, betegség és időhiány nem segített a bejegyzések gyarapításában. Na de most! Take your time, hosszú lesz J

Pénteken ünnepeltük Reme szülinapját, így úgy döntöttem, bemutatom főzőtudományom. Egy szimpla csoki tortával készültem, ami ha küllemre nem is, de ízre megfelelt az elvárásoknak. Megjegyzem, megharcoltam érte, mert se felszerelés, se normális sütő nem állt rendelkezésemre, innen-onnan kunyeráltam össze mindent. Külön kihívás volt a sütőport megtalálni a szupermarketben… de végül Marie-val el-activizyztük, hogy egy olyan izét akarunk, ami por, kevés kell belőle, és nagy lesz tőle a süti.

Kidekoráltuk a lakást, ám mivel a többiek késtek, mi már előre koccintottunk a lakótársakkal. Az észtek vodkát akartak inni, de mivel már minden zárva volt, és a mellettünk lévő kis bolt nem a széles áruválasztékáról híres, úgy döntöttek, bevállalnak egy „menta ízesítésű vodka-ízű szeszes italt”. Hatni hatott, de úgy nézett ki, mint Judit incsi-fincsije…

A szülinapi buli jól sikerült, kb. harmincan voltunk, így is hiányzott egy-két ember. Sajnos másnap indulnunk kellett Cataniába, így hát háromkor bezárt a bazár.

 

Szombaton négy óra alvás után elvonszoltuk magunkat, meg a bőröndöket a buszállomásra (gurulós bőröndnek külön öröm a macskaköves utca, gondolhatjátok, hogy a magas-sarkúm még nem érintette Palermó földjét…). Két és fél óra utazás után megérkeztünk Cataniába, majd nagy nehezen eljutottunk a szállásra is. Rögtön mellettünk a tenger, hatalmas hullámok, gyönyörű kilátás – közelebbről: szeméthalom és döglött állatok (a hét egy teknős felfedezésével kezdődött, és egy delfinnel fejeződött be). Nyárig ez nem is fog kinézni másképp. El tudom képzelni, hogy felveszik a diákmelósokat semmi lóvéért takarítani a partot. Valaki, munka nélkül? Csak dobjatok egy üzenetet, intézek mindent ;)

A tréning annyira volt jó, amennyire a szállás rossz. Kezdve azzal, hogy lehetetlen távolságra laktunk a központtól, pontosabban a reptér mellett, ahol ötpercenként szállt el felettünk egy repülő (a ház tetejét épp hogy nem vitte le), még hideg is volt és szörnyű volt a kaja. Ergo a csapat egyik fele először kidőlt a megfázástól, a másik meg később a gyomorrontástól. Egy délutánt én is ágyban töltöttem, másnapra már nem is volt komolyabb bajom. Talán ha több időnk lett volna pihenni, nem lettünk volna ennyire szerencsétlenek, de reggeltől estig program volt, korán kelés – későn fekvés.

Ellenben a „játékok” nagyon jók voltak, a trénerekkel is meg voltam elégedve, bár néha halálra untam magam, mikor először olaszul, majd angolul magyarázták el a feladatokat. Olasz óráink is voltak, minden délelőtt, ahol ismét csak a füzetembe rajzolgattam… végül azért csak kaptunk külön feladatot (másik két önkéntes is beszél olaszul, mivel ők már hat hónapja itt vannak).

Kedden bementünk a városközpontba, a piacon kellett interjút csinálnunk egy random emberkével. A piac neve Pescheria, ez a halpiac, egy a millió közül Cataniában. Hamar végeztünk, ezért elmentünk várost nézni meg inni egy kávét. Egy helyes kis kávézót találtunk, hasonlít a valaha volt kecskeméti Teátrumhoz J itt aztán mindenféle kávékülönlegesség fellelhető – én ginsengeset ittam.

Sajnos az Etnát nem igazán láttuk egész héten, állandóan takarják a felhők. Azonban Cataniában tényleg minden fekete a hamutól! A sziklák, a házak, az utcák… Érdekességként: amit ma látunk, az a nyolcadik város, azaz a nyolcadik Catania, ami felépült az évek során, mivel a vulkánkitörések elég sokszor lerombolták. Mindenesetre nagyon szép. Kicsit irigyeltem is az itteni önkénteseket, akikkel találkoztunk, mert sokkal nyugisabb, mint Palermo, sokkal szervezettebb, nem olyan kaotikus a forgalom… de aztán később még is csak jó volt „hazajönni” J

 

Kezdeményezésem eredményeképp vacsora után filmet néztünk az ebédlőben, mi mást, mint JóbarátokatJ Később kis esti szertartássá nőtte ki magát – ó a régi szép albis idők! J
Szerdán pedig egy olasz filmet néztünk, a címe Si Puó Fare, ajánlom mindenkinek, remek kis olasz szösszenet.

Pénteken az esős napok után végre kisütött a nap! Mindenkin látszódott, hogy nagyon hiányolta a jó időt, sokkal aktívabbak voltunk. És végre nem tésztát, hanem grillcsirkét kaptunk ebédre! Szerintem ami kilót leadtam Palermóban, azt mind visszaszedtem Cataniában… de sebaj, már elhatároztuk a lányokkal, hogy tartok nekik aerobik-órát a nagyszobában J

minden csupa kosz! :)

Ismét bementünk a városba, most az egyik tréner egyesületét, az Arci-t látogattuk meg. Maffia ellenes szervezet, sok-sok projekttel. A Liberával is dolgoznak együtt.

Szombaton még mindig jó idő volt, így hát úgy döntöttünk, megmártózunk a habokban (igen, lehet irigykedni, itt még november végén is lehet fürödni a tengerben! J). Úszni sajnos nem tudtam, mert hatalmasak a hullámok, nem is csodálom, hogy a parton van egy szörf-iskola…

Olasz 'Teátrum'

Ebéd után fogtam egy széket, Juci ipod-ját, lementem a partra kicsit kikapcsolódni. Sosem gondoltam, hogy az egyedül töltött idő ennyire hiányozhat, de annyira össze voltunk zárva a tréning ideje alatt, hogy mindenki kezdett kiakadni. És a zene is nagyon hiányzott! Hangosan énekeltem a dalokat az ipodról, remélem senki nem hallotta J

Vacsora után Sam énekelte a Hakuna Matata-t, és megkérdezte, magyarul hogy van. Végül mindenki beszállt, és az egész disney-betétdal felhozatalt elénekeltük franciául, spanyolul, németül és magyarul. Készíteni fogok belőle egy videót, valamikor a hét folyamán J

Este búcsúbulit szerveztünk, mindenki megnyugodott kicsit, hogy megyünk haza. Eddig sosem mondtuk Palermóra, hogy „haza”, de Catania után ez megváltozott… Nico előkapta a szaxofonját, és kierőszakoltam, hogy játssza el a La vie en Rose-t. Pradeep (India) megtanította, hogyan kell bollywood táncot járni, és mit fedeztem fel??? Az első szám, amire táncoltunk, nem mááááás, mint:

Szóval lányok ez nem vicc, ők tényleg így táncolnak indiában… készült videó rólunk is, de azt még meg kell kaparintanom valahogy J

Másnap indultunk haza, de a buszunk csak négy órakor ment. Addig konkrétan nem csináltunk semmit. Míg a csapat egyik fele a vonatállomáson szunyókált, mi először elmentünk ebédelni (isteni kebabot ettem! Végre hús!), majd fotózgattunk a partnál. Ő az új modellünk (sajnos hazahozni nem tudtuk):

Teljesen normális Olaszországban, hogy a gazdátlan kutyák az állomáson csöveznek. Legalább három-néggyel mindig találkozunk, a padok mellett heverészve, vagy csak ide-oda szaladgálva.

És végre itthon! Az első az volt, hogy bedobtuk a ruhákat a mosásba, mivel Cataniában egy felsőt kb. három napig használtunk, a hideg miatt mindent magunkra vettünk, amit csak találtunk. Plusz én elfelejtettem zoknit vinni, kettőből gazdálkodtam egész idő alatt…

Hajat mostam, és ágyba bújtam.

La Piazza Duomo

Hétfőn a menzán kezdtük, hatan voltunk összesen. Sokkal élvezhetőbb volt így, mint mikor csak ketten voltunk Sammel, mivel rengeteg a munka. Tanultam végre olasz receptet Giovanna-tól, a szakácsnőtől J Egész gyorsan elszaladt az idő, és még mosogatnom sem kellett J

Elefánt - Catania szimbóluma

Munka után beültünk egy latte macchiatóra, majd elindultunk a lakótársakkal bevásárolni. A piacon kezdtük, majd ismét jól megrakodva hazasétáltunk. Következett a szupermarket, ahol rengeteg pénzt elköltöttem, de úgy néz ki, meg van a kajám egy hónapra. Persze innen sem csupán két szatyorral távoztunk…

Szerelmeim az 1 eurós boltok, rengeteg mindent lehet találni, kezd alakulni a lakás. Másik nagy kedvencem az antikvárium, a mi utcánkban ötöt is találsz. Olyan boldog voltam, hogy ilyen olcsón találtam könyveket, már két szakácskönyvem, egy szótáram és egy novelláskötetem is van J

Az emberek egyébként annyira kedvesek, és nagyon szeretnek beszélgetni. A 1 Euro Shop-ban egy koreai fickó az eladó, vele beszélgettem vagy tíz percig, és a könyvesboltban is érdeklődtek a vevők, hogy hova valósi vagyok. Bár mikor kimondom, hogy „Ungheria”, inkább csak bólogatnak mosolyogva, szerintem fogalmuk sincs, hogy mi az J

Kedden kezdődött az olasz kurzusom. Az óra meglepően jó, és bár 9-től 13-ig keményen tanulunk, inkább olyan könyvklub-feelingje van az egésznek. Hál istennek nem ragozást és nyelvtant tanulunk, hanem beszélgetünk egész idő alatt. Ez az ami nekem hiányzott! A csoporttársaim fele vietnámi, egy lány van Marokkóból és egy Brazíliából. Néha elég nehéz őket érteni, de azért túléltük Verenával J

Délután végre nethez jutottam, így tudtam apuékkal beszélni, 9-én repülök Rómába és találkozunk!! Alig várom! Végre Salvi is jelentkezett, aznap ő is ráér J

Este Laurával és Tiiu-val elmentünk a Ballaró Tavernába egy-két sörre, mivel egy ismerősük másnap utazott haza Amerikába. Tanított nekünk egy csomó ’pick-up lines’-t, hogyan udvarolnak az amerikaiak, hát én is lefordítottam neki egy-két diszkóban hallott szupermenő szöveget (Ti itt csak úgy…táncoltok?) XD

Éjfél körül hazaindultunk, mert másnap ismét munka…

A mai napomat a Moltivoltiban kezdtem, ám mivel nem volt internet, elmentünk Tiiu-hoz. Le kell fordítanom a honlapjukat angolra. Hááát… nem gondoltam, hogy ez ennyi meló lesz! Sokszor először át kell fordítanom magyarra, aztán angolra, vagy az angol megfelelőt magyarra, és keresni angolul rá egy jobb szót… szörnyű. És renget a szöveg. De hát még mindig jobb, mint hogy napi hat órában gyerekek lógnak rajtam az oviban… J

Egyébként úgy érzem, túl vagyok az első mélyponton, és most minden nagyon szuper, kivéve az állandó fejfájást. Biztos a pára miatt, vagy mert jön a hideg, nem tudom. De ez legyen a legnagyobb bajom!

Ps. Tanultam egy új receptet, egészséges, és nagyon fincsi! Jó megfázásra, betegségre, mindenre, vagy csak úgy J

Gyömbéres ital: 

Egyszerű – egy lábos vízbe friss gyömbért reszelsz, belefacsarsz egy-két citromot (víz mennyiségétől függ mindkettő), felforralod és Opplá! Ahogy a franciák mondanák… kész a finomság J