Csütörtökön filmklubot tartottunk. Azaz az olasz tanárunk, mivel imádja a filmeket – minden órán mutat egy részt egy olasz filmből. Aznap a Nuovomondo-t (angol címe The Golden Door) néztük meg, ami több szempontból is érdekes volt: a történet szerint egy olasz család emigrál Amerikába, jobb jövőt remélve. Az első világháború után sokan itt hagyták Itáliát, és szétszóródtak a Föld különböző pontjain. A téma tehát a bevándorlók helyzete volt, ami elég aktuális a mai napig, de az olaszok elfelejtik, hogy ők ugyan ilyen helyzetben voltak/vannak/lehetnek. Több történetet is hallottunk az óra folyamán a többi diáktól, pl. nem akarták kiszolgálni őket a boltban, mert nem ’eredeti’ olaszok (pedig a marokkói lányról meg sem mondanád, hogy külföldi) – elég erős a rasszizmus más népekkel szemben (kivéve, ha látják rajtad, hogy van pénzed…).
Délután a Liberában dolgoztam, és végre összeállt a kép, megálmodtuk, mit csinálunk a kilenc hónap alatt! Ugyan is mindenki attól szenved, hogy nincs elég munka a központokban. Hát mi fogtuk magunkat, és kreáltunk egyet. Dokumentumfilmet készítünk a Libera tevékenységéről, olaszul, angol felirattal, illetve csinálunk egy angol/francia brosúrát is. Majd feltöltögetem az eddig készült részeket J
Hazafelé beugrottam pár boltba, jajj, hát mi történt: elkapott a vásárlási láz… J „Sajnos” muszáj volt bővítenem a ruhatáram pár dologgal, mivel eddig egy nap sem éreztem úgy magam, hogy na igen, így most szívesen mutatkozom az utcán. Eddig J
Tesómmal sikerült összehozni egy skype-randit, otthon maradt ruhákat válogattunk, amit apu kihoz Rómába, és rá kellett jönnöm, hogy már egy hónap alatt teljesen megváltozott az ízlésem. Teszem hozzá, itt nem nagyon lehet kiöltözni vagy szoknyát venni, mert ha mégis megtennéd, úgy néznek rád, mint egy földönkívülire… vagy rosszabb. Lányok készülhettek, a fele ruhám rátok hagyományozom J
Pénteken egy házibuliba voltunk hivatalosak, ám a helyszínen kiderült, hogy alulöltöztünk – öltönyös-nyakkendős fazonok szórakoztatták a népet. Mindenesetre ilyen egy igazi olasz parti: egy négyszintes épület lakásai egybenyitva, mécsessel kivilágított lépcsősor, dj és ital a földszinten, buli az erkélyen, a lakásban és az utcán!
 |
| Corleone |
Szombat reggel korán keltünk, Giro-ékkal (Libera) mentünk a híres Corleone-ba. Egy nagy iskolás csoporttal mentünk a földre, amit egy maffia tagtól vettek vissza. Érdekes történeteket hallottunk, interjúkat is készítettünk, később ti is láthatjátok. Jó volt végre kiszabadulni a városból, gyönyörű napsütés, élénk színek mindenfelé… hiányzik a természet, szervezünk is valami túrát nemsoká.
Este mi más lett volna a program: irány Bocceria! Imádom ezt a helyet, szól a zene, tele emberekkel, mindig belebotlasz egy ismerősbe, ezerszer jobb mint a borutca, és egész évben nyitva tart!! :D (azért megjegyzem a forralt boros bódékat hiányolom…. J )
 |
| csak meg ne lássák, hogy lopom a lángost! |
Vasárnap végre alhattam kicsit, de nem sokáig, mivel neki kellett állni készülődni az interkulturális partira… Míg Henrik és Noémi a lecsón ügyködtek, én krumplis lángost sütöttem itthon. Tejföl híján kutyultam valami fokhagymás krémet, ízre tökéletesen megfelelt. Látni kellett volna az asztalunkat, tizenöt perc nem sok, és minden elfogyott. Egymás után kérdezgették az emberek a lángos receptjét J Az észt leányzók oda voltak, úgy hogy most én lettem itthon a hivatalos lángos-sütő.
 |
De hogyan is ismerkedtünk meg a szomszédasszonnyal. A sütőnk bemondta az unalmast (természetesen mindig van valami, ami nem működik), és a lányok tortája még csak félkészen szomorkodott a rácson. A signora szerencsére épp kártyapartit tartott a barátnőivel, így átkéredzkedtünk hozzá. Persze köszönetképp hagytunk neki mindenből egy kis kóstolót J
És elkezdődött a következő hét. A kantinban dolgoztunk, és megint isteni finomat ettünk! J Rakott krumpli olasz módra: csak hagymával, sok parmezánnal, tipikus olasz fűszerekkel és paradicsomszósszal meglocsolva!
Remével bevállaltuk, hogy kitakarítjuk a hatalmas szagelszívót a gáztűzhely fölött, hát – egy élmény volt. Még annyi zsírt és olajat lepucolni, fél lábbal a létrán, másik lábbal a gáztűzhelyen egyensúlyozva, vigyázva, hogy a zsír ne folyjon a ruhádra… igazi atléta mutatvány.
 |
| hagymapucolás (avagy sose viselj sminket a kantinban!) |
Fél kettőkor végeztünk, és szaladtam is Giroékkal találkozni, mivel programunk volt az iskolás csoporttal a Zen nevezetű kerületben. A történet ami hallottunk: egy elhagyatott külvárosi rész, ahová a városvezetés kitelepítette a szegényeket. Ott hagyva őket víz és elektromosság nélkül. Ki kapott az alkalmon? A maffia. Beszereztek nekik mindent, cserébe ők irányítják a kerületet. Ilyenkor azért felmerül a kérdés, ez esetben ki a rosszabbik fél…
 |
| kiállítás a Liberában - maffia áldozatok |
Szóval felpattantunk a Vespára - ez az igazi olasz módi – és elrobogtunk az iskolába.
A diákok már felismertek, és megint rám zúdították a kérdéseiket, a legnépszerűbb persze mindig a „Sei fidanzata?” (Van barátod?) J Giro és Lillo röplabdáztak velük, Rasid (olasz maratonista, ő tartja a nemzeti rekordot, indult az olimpián is) pedig a fociedző szerepét vállalta. Nem beszéltek többet a maffiáról – azon „dolgoztak”, hogy kiépítsék a bizalmat irántuk a gyerekekben. Nem könnyű dolog egy ilyen környéken, ahol a szülők egyik fele börtönben van, másik fele prostituált vagy bűnöző. A tanárok nagyon elhivatottak, főleg, mivel tisztában vannak a gyerekek családi és társadalmi helyzetével. Nekik a központ egy másik város, nem nagyon mozdulnak ki, ha mégis, csak azt mondják: megyünk Palermóba! Hiába vannak már Palermóban…
Így telnek most a napjaim, imádom a munkám, imádom az embereket, imádom a várost – ha fognék mindenkit otthonról és ide költöztetnélek titeket, már tökéletes is lenne minden J
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése