Kezdődik…

Ez az utolsó napom, amikor még szabad vagyok, holnaptól kezdődik a móka…

Tegnap 11 órára volt megbeszélve találka az irodánál, mivel be kellett jelentkeznünk a nyelviskolába. Kicsit hamarabb elindultam, és betértem a Via Rómán egy kávézóba reggelizni. A kis péksütim és latte macchiatóm potom 3.30 euróba került… tudni kell, hogy árak soha sehol nincsenek feltüntetve, és azért is plusz pénzt kérnek, ha az asztalnál fogyasztod el a reggelidet… na ezt a leckét megtanultuk.

 

Robertával és a többiekkel elbattyogtunk az egyetemre, ahol 72 órás olasz kurzust fogunk felvenni. Verena, Sam és én másik csoportba kerülünk, mivel beszélünk olaszul. Jövő hét hétfőn írunk egy tesztet, azon múlik, milyen szinten fogjuk kezdeni a cataniai tréning után. (Ja igen, mivel hogy 12-től 20-ig Cataniában leszünk a többi szicíliai önkéntessel, az On-Arrival Training-en.)

A nyelviskola után még felugrottunk a lakásba, ahol megküzdöttünk Amy ajtajával – Fabio, a tulaj még most is szereli… Szerencsére sikerült Amyt lebeszélni, hogy ne másszon át egyik erkélyről a másikra, belülről kinyitni az ajtót :D

A mai napot vásárlásra szántuk, ám sajnálattal vettük észre, hogy a szieszta miatt szinte minden zárva van. Azért nekivágtunk a Via Rómának, és az onnan nyíló kis utcáknak, mivel az előbbi csupán márkás boltokkal van tele (Guess, Zara, Mexx, sorolhatnám) – nem egy önkéntes büdzséjéhez van szabva. Ám rátaláltunk a kedvenc soromra (mamám kérdezte, van-e ’lomis’ – a válasz:igen!). Ruhák, cipők, ékszerek, táskák, minden, ami kell, viszonylag olcsón! Majd’ egy kilométeren keresztül kirakodóvásár. Amint sikerül átlátnom az anyagi helyzetem a palermói viszonyokhoz képest, beruházok egy bakancsra a télre.

Következő megállónk ismét a Ballaró Mercato, a piac volt, ugyanis eléggé untam a tésztát, valami mást akartam főzni. Tanulság: húst nem eszünk Palermóban! Na nem a higiéniai viszonyok miatt, hanem mert rohadt drága… Egy darab csirkemellet vettem (na jó, nem kicsit) a piacon (kissé félve, de aztán jól átfőztem, és egyenlőre nem úgy tűnik, hogy bármi bajom lenne…), mindössze 6 euróért… Ugyan ez a helyzet a mozzarellával – szóval húsra és sajtra, ilyen luxus dolgokra itt nem költünk. Mellesleg vigyázni kell az árusokkal, mert amint rájönnek, hogy külföldi vagy, ott próbálnak átvágni, ahol lehet. Szóval hajrá azzal a kajapénzzel…

Amyéknél megfőztük a késői ebédet, amiből végül vacsora lett, egész rendes adagot sikerült összehozni. Így meg van a mai ebédem is.

Vacsi után összeültünk kártyázni, Sam tanított egy kissé stresszes játékot, amikor is különböző kártyákra rá kell csapni, és az utolsó veszít, volt ott minden, harc, nevetés, jól éreztük magunkat. Később kezdődött az első olasz nyelvleckénk: Fabio, a tulaj leült hozzánk, és végig olaszul beszélgettünk. A spanyol lányoknak viszonylag könnyű, elég sokat értenek olaszul. Mi is próbáltuk követni a többiekkel, szerencsére Fabio lassan és érthetően beszélt. Jó volt kicsit átváltani az angolról J Áthozta a Szicília-térképet, és lehetséges úti célokról diskuráltunk.

Este Marie-ékhoz voltunk hivatalosak, ő az egyik osztrák lány, Henrik is velük lakik. Útközben sikeresen eltévedtünk, és a 15 perces távot 45 perc alatt tettük meg. Végül Henrik és Carlos (Spo) felszedtek minket a hotelnél.
Nem maradtunk sokáig, páran lányok hamarabb leléptünk és hazasétáltunk.

Ez az utolsó szabad napom, nemsoká megyek ebédelni, aztán valószínű végre várost nézni. Ideje lenne megírnom a ciprusi Youth Passomat is, nem tudom, mikor lesz rá időm…

Holnap pedig: végre költözök!!!! J